2. rész - 25. Nap

Sziasztok meg is jött az utolsó rész! Még egy epilógus várható, ami ugyan kész van, de csak a hétvégén, valószínűleg vasárnap fog felkerülni. Remélem tetszik ez a rész és a váratlan fordulat.
jó olvasást! :)
Docó

Holnap esküvő. Holnap esküvő. Holnap esküvő - járt folyamatosan a fejemben ez a két szó.
Mióta visszaértünk minden felgyorsult. Ahogy betettük a lábunkat a kastélyba, egyből le támadott mindenki minket. Anya, nagyi, Nick, egy varrónő, esküvőszervező, Annie és Emily, Amelia és Aronnal azt se tudtuk merre kapjuk először a fejünket.
- Lena, meg kell beszélnünk a fogadalmad - mondta anya.
- Lena, nagyon hiányoztál, kérlek segíts! Egyedül nem tudok szervezkedni - könyörgött Nick.
- Eleonora, ő itt Federick az esküvőszerveződ és Paula, aki a ruhádat készítette el, valamint az újságok veletek vannak tele - mondta nagyi.
- Üdvözlöm Lena hercegnő, lenne itt pár végleges egyeztetés a holnap kapcsán - mondta Federick.
- Lena hercegnő fel kellene próbálnia a ruhát, hogy lássam hol kell még alakítani rajta - mondta Paula.
- Lena, segítünk neked felvenni a ruhát - mondták a szobalányok.
- Jaj Aron annyira örülök hogy itt vagy, már mindent megszerveztem ne aggódj - ölelte meg a fiút Amelia.
- Mindenki figyeljen! Először lezuhanyzok, majd utána fel próbálom a ruhát, utána megszervezzük a maradék dolgot és este megírom a fogadalmam - tábláztam be magam.
A többiek hümmögve bár,  de egyetértettek, én pedig felfele vettem az irányt.
Egy gyors zuhany után, már léptem is be a szobámban,  ahol megláttam Taegant.
- Hát te? - örültem.
- Kicsit leszakadtam Tomról, így gondoltam besegítek - vont vállat - Paula mindjárt jön a ruhával, a szobalányaidat meg leküldtem anyudhoz, aki már 10 perce folyamatosan sír hogy milyen gyorsan felnőttél.
- Köszönöm szépen - hálálkodtam.
Paula két perc múlva meg is jelent, majd Taegannel együtt segítettek felvenni a ruhát.
- Istenem, mintha rád öntötték volna - ámult a barátnőm.
A tükör felé fordulva megláttam magam. Tipikus hercegnős ruha volt. Felül szív alakú dekoltázs, csipkével bevonva, alul pedig hatalmas uszályú, abroncsos, habos-babos.
- Egy picit beveszek még a derekából és jó lesz - bólintott Paula.
- Felveszed a koronádat meg a fátylat és Nick el fog ájulni - szólalt meg újra Taegan.
- Igen, én is azt hiszem - mosolyodtam el halványan.
Aronnak pedig ezerszer jobban tetszenék...
Amint meg volt a ruha Taegannel és Nickkel fixáltuk le a megmaradt dolgokat. Mire végeztünk késő este lett, majd a fogadalmamat kezdtem megírni a kertben.
- Hát te? - kérdezte Aron.
- Fogadalom - emeltem fel a lapom.
- Na és hogy haladsz? - ült le mellém.
- Sehogy... Szeretem Nicket, de mint csak barátot.
- Akkor írd bele azt, hogy milyen jó társ, kedves és hogy kitart melletted - sorolta.
- Jó ötlet - bólintottam - Na és a tied?
- Én kérlek szépen improvizálok - húzta ki magát.
- Miért?
- Mert nem fogok olyan embernek fogadalmat írni, aki iránt nem érzek szerelmet. Neked írtam, hagyjanak békén - jelentette.
- Van benne valami - tűnődtem el - Azt hiszem én bemegyek - álltam fel - Holnap lesz a leghúzósabb napunk.
- Lena - fogta meg a kezem - Szeretném, ha a holnapi nap után is tartanánk a kapcsolatot.
- Mindenképpen!  - szorítottam egyet a kezén - Jó éjt - öleltem meg.
- Jó éjt - motyogta a vállamba.
A palotába beérve anya még pont elcsípett.
- Lena készen van a fogadalom? - kérdezte.
- Igen - bólintottam.
- Megnézhetném?
- Ha kiszeded a fejemből persze - válaszoltam.
- Kislányom! - szólt rám.
- Anya nyugodj meg! Holnap olyan szép fogadalmat mondok hogy zengeni fog mindenki sírásától a templom - mondtam.
- Ajánlom is!

Reggel sehogy sem éreztem magam kipihentnek, de ki foglalkozik ilyenkor ezzel?
Emily és Annie már be is toppantak. Kiszedtek az ágyból, fürdeni küldtek, ők pedig összepakoltak addig.
Egy óra múlva kiléptem a fürdőből valamivel frissebben, de a kedvem még mindig nem volt jó. Valahol örültem, mert Nick egy főnyeremény, de mit sem ér ez, ha Aronba vagyok szerelmes.
A sminkem natúr lett, ahogy kértem, a hajamat pedig ilyen csavaros fonásokba készítették el. Utána felvettem a ruhámat, a magassarkúmat, rám adták a tiarámat és végül a fátylat.
- Kislányom - lépett be anya a helyiségbe - Gyönyörű vagy! - jelentette ki.

- Mond újat - próbáltam elviccelni a dolgot, de nem igazán sikerült.

- Készen állsz? - tette fel a kérdést.

- Nem, de menjünk - karoltam bele.

Anya készségesen vezetett ki a szobából, le a lépcsőn, majd beszálltunk a limuzinba, ami elvitt minek a templomig. Ott segítettek kiszállni az autóból hatalmas alsó rész miatt, majd nagy levegőt véve próbáltam magam lenyugtatni.

Oké Lena, ezt kell tenned, minden rendben lesz. Szépen hozzámész Nickhez és boldog leszel, Aront pedig lassan elfelejted. Iszonyat lassan...

Még egy mély levegőt vettem, majd anya szólt hogy indulnunk kell, mert elkezdődött az a jellegzetes, ismerős zene. Lassú léptekkel indultunk meg az oltárhoz, ahol már megpillantottam Ameliát, Aron oldalán. Úgy látszik egy kicsit késtünk. Szerelmem le se tudta venni rólam a szemét, de meg kell mondanom nekem is nehéz volt elfordítani a fejemet a helyes irányba, mert Aron egyszerűen istenien festett abban az öltönyben, fején a koronával. Nickholas is igazán fess volt, bár a mosolya kissé idegessé tette az arcát.
- Baj van? - kérdeztem mellé érve.

- Nem, nem hiszem - rázta meg a fejét.

- Hölgyeim és Uraim! Azért gyűltünk ma egybe, hogy tanúi legyünk Amelia Anabelle Darthmond és Aron William Westford, valamint Nickholas Gregor Hillford és Eleonora Valeria Benett egybekelésének - kezdte a pap és nekiállt a szövegének.

- Nos - folytatta egy idő után - Eleonora Valeria Benett, elfogadod hites férjedül az itt jelenlévő Nickholas Gregor Hillfordot? - fordult felém.

- Igen - suttogtam és éreztem, hogy a szemeimben könnyek gyülekeznek.

- És te Nickholas Gregor Hillford, elfogadod hites feleségedül az itt jelenlévő Eleonora Valeria Benettet? - fordult a velem szemben lévő fiú felé.

- Én... - kezdte - Én... - dadogott, mire felvont szemöldökkel pillantottam rá, hogy most mégis mi baja van - Én nem tehetem - mondta ki egy szuszra.

- Miért nem? - kérdeztem tátott szájjal.

- Sajnálom Lena, de mikor Aronnal elmentetek tárgyalni Ameliával közelebb kerültünk egymáshoz. Jobban, mint szabadot volna - vallotta be mindenki előtt.

- Igaz ez? - fordult Amelia felé döbbenten Aron.

- Igaz - bólogatott, majd csillogó szemekkel nézett rá az én eddigi vőlegényemre.

- Ó hála Istennek! - szólalt meg először Aron.

- Akkor nem haragszotok? - néztek ránk miközben egymáshoz araszoltak.

- Dehogy haragszunk! - legyintettem - A helyzet az hogy mi Aronnal szerelmesek vagyunk egymásba.

- Mióta? - kérdezte Amelia.

- A dzsungelben történt - mondta Aron - De annyiban maradt, mert Ameliát nem akartam megbántani, így Lenának másik férjet kellett találnia - mesélte tovább, miközben a családtagjaink és Koppenhága lakosai folyamatosan reagáltak a történtekre.

- Akkor nem lenne baj, ha... - kezdte Nick.

- Nem - ráztuk a fejünket mosolyogva.

- De erre szükséged lesz - adtam a kezébe a nagymamája gyűrűjét, mire hálásan bólintott.

Miután befejeztük Nick letérdelt Amelia elé.

- Amelia, igaz kevés ideje ismerjük egymást,  de úgy érzem megtaláltam az igazit. Lennél a feleségem? 

- Igen! - borult a nyakába Amelia, mire az emberek hatalmas tapsba kezdtek.

- Na és te? - fordult felém hihetetlenül szép mosollyal Aron.

- Mi na és én? - néztem rá.

- Te hozzám jössz? - kérdezte.

- Nem - adtam az egyszerű választ.

- Miért nem? - nézett rám elképedve.

- Mert ez nem volt olyan leánykérés, mint az övéké - mutattam a párra, mire mindenki felnevetett.

- Vártam mikor mondod - nevetett fel, majd a zsebéből előhúzott egy gyűrűt.

- Istenem - kaptam a szám elé a kezem - Ez miért van nálad?

- Valahogy ráéreztem, hogy valami lesz - kacsintott, majd letérdelt elém - Lena - fogta meg a kezem - Mikor először találkoztunk konkrétan egymás agyára mentünk, de valljuk be élveztük, főleg én. Majd ez szépen lassan eltűnt és a helyét átvette valami más érzés. A szerelem, ami olyan hirtelen és elsöprően jött, hogy alig volt időnk rá, de végül sok idő után egymásra találtunk. Lena, szeretlek. Hozzám jönnél feleségül? - tette fel.

- Igen - bólogattam hevesen, könnyes szemekkel.

Körbenéztem és láttam, hogy nagymama és Harold király mosolygott,ahogyan Aron szülei is, bár nem ismertem még őket. Taegannek és Thomas mosolya a fülükig ért, anya pedig nemes egyszerűséggel elsírta magát.

- Minden rendben, folytatjuk tovább a szertartást, csak egy kis párcsere történt - nyugtatta meg az embereket Nick, mire mindenki felnevetett.

- És végül, Eleonora elfogadod hites férjedül az itt jelenlévő Aront? - kérdezte a pap.

- Igen - vigyorogtam a fátyol alól.

- És te Aron elfogadod hites feleségedül az itt jelenlévő Eleonorát?

- Istenem, erre várok már mióta! Igen! - jelentette ki.

- Ezennel férj és feleséggé nyilvánítalak titeket! Csókoljátok meg a menyasszonyokat! - csapta össze a kezét a pap.

Aronnak sem kellett többet mondani, egyből a karjaiba kapott.

-Na mit szólsz hozzá? Nyilvánosan megcsókolhatlak - suttogta a számhoz közel.

- Akkor mire vársz? - kérdeztem.

Neki sem kellett többször mondani ajkait egyből az enyémekre tapasztotta.