köszönöm mindent!♥
Jó olvasást hozzá! :)
2 héttel később
Istenem, ma van a koronázásunk Aronnal! Nagyon izgulok, ne hogy elessek abban az idióta magassarkú cipőmben. Sóhajtva ülök le az egyik trónszékbe egy kicsit pihenni, mielőtt megkezdődik a szertartás. Aronnal a lehető minden rendben megbeszéltük, hogy itt maradunk Koppenhágában és innen fogjuk az én és az ő, vagyis illetve a mi országainkat irányítani.
- Te mondtad hogy ez nem a neveletlen hercegnő, szóval álljál fel és készülődj. Mindenki téged keres - jelent meg Aron.
- Na, természetes hogy csak az én férjem lehet olyan hogy elrontja filmes pillanatomat - forgatom meg a szemeimet.
- Pontosan ezért tűnök ki a többiek közül - vigyorgott, majd lelt a másik trónra.
- Igen igazad van, te vagy az én egocentrikus férjem - jelentettem ki, mire csak elnevette magát és megajándékozott a csókjával.
- Khm... tubicáim nem akarom megzavarni az érzelmes pillanatotokat, de már igazán elkezdhetnétek készülődni - szólalt meg a legjobb barátnőm.
- Hol hagytad a barátodat? - váltam el a férjemtől.
- Zuhanyzik - mondta.
- Ó, már mindent értek - perverzkedett Aron.
- Lena szólj rá! - kiáltotta Taegan.
- Hé, én megmondtam hogy rendezzétek le egymásközt, én nem szólok ebbe bele - tettem fel védekezésképpen mindkét kezemet - De tényleg igaza van, induljunk - tápászkodtam fel.
- Eleonora hercegnő és Aron herceg, ígéritek hogy halálotok napjáig a népet fogjátok segíteni és törvényeket betartjátok? - kérdezte a püspök.
- Ígérjük - szólaltunk fel Aronnal egyszerre.
- A rám ruházott hatalmamnál fogva - vette le nagyiról, majd Harold királyról a koronát - A népetek uralkodóivá teszlek titeket - helyezte a fejünkre őket.
Ahogy a jogarral és az országalmával a kezünkben felálltunk elkezdődött mindkét ország himnusza egymás után, majd végig sétáltunk az alagutat alkotó kardok alatt.
- Üdvözöljük, Eleonora Valeria Benett és Aron Daniel Westford királynőt és királyt! - fejezte be a püspök, én pedig kifújtam az eddig benntartott levegőt és éreztem, ahogy elönt a nyugalom.
2 évvel később
Izzad a tenyerem egy gombócot érzek a torkomban. Aron bármelyik percben itt lehet a megbeszélésről, én pedig nem tudom hogy fog reagálni erre a hírre.
Ebben a két évben belerázódtunk a házas életbe, illetve körülöttünk is zajlanak az események. Nagyi és Aron nagypapája, nagyon összeszoktak, ha mondhatom amolyan legjobb barátok lettek. Megismerkedtem Aron szüleivel, akik boldogan, tárt karokkal vártak, én pedig megnyugodtam a ténytől hogy nem utál majd az anyós és az após. Anya pedig kebel barátnő lett Aron anyukájával. Taegannek meg Thomasnak pedig most volt az esküvőjük a múlt hónapban, amit ki is élveznek rendesen, ugyanis két hét múlva lesz a koronázásuk, aztán beindul nekik is az élet.
- Megjöttem életem! - kiáltotta el magát Aron, majd benyitott a háló szobánkba.
- Szia - mosolyogtam rá, ő pedig odajött és ráérősen megcsókolt.
- Na hogy van a én feleségem? - kérdezte.
- Remekül megvagyunk - nyögtem ki.
- Hogy érted? - nézett rám kérdőn.
- Valamit el kell mondanom. 1 hónapos terhes vagyok. Mikor elmentél utána tudtam meg egy kicsivel. Tudom el kellett volna mondanom, de nem akartam ezt telefonon közölni, meg igazából az arcodat is látni akartam, na meg azt sem tudtam hogy reagálsz erre az egé... - kezdtem össze-vissza beszélni, de Aron elhallgattatott egy újabb csókkal.
- Szóval azt mondod apa leszek? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen, azt - bólogattam.
- Jaj Lena! El sem tudod képzelni milyen boldoggá teszel engem ezzel! - pörgetett meg, majd leguggolt a hasamhoz - Szia pöttömke, itt a papád, csak hogy tud én is nagyon várlak téged, akárcsak a mami - beszélt a pocakomhoz, majd megpuszilta, én pedig könnyes szemekkel figyeltem ezt a jelenetet.
3 év múlva
- Mami! Mami! - szólongatott a kisfiam.
- Tessék? - fordultam felé.
- Szóval akkor vegyük át még egyszer - komolyodott el, ahogy egy 3 éves tud - Ott bent a pocakodban van az én kis húgom, aki majd akkor fog onnan kibújni, ha alszok még 92 napot ugye? - kérdezte.
- Ahogy mondod kisfiam Angelina, már alig várjak hogy találkozzon az ő nagy és erős bátyjával - jelent meg a férjem.
- Már én is nagyon várom őt - jelentette ki, mire mindketten elmosolyodtunk.
- Fiam megjöttek a nagyiék, meg dédi és a keresztszüleid - mondta Aron, mire, mint akit puskából lőttek ki elindult a bejárat felé.
- Theodor - ölelte át őt nagyi először.
Végig néztem a családomon, ahogy anyáék ölelgették Theot, majd Taegantól meg Thomastól kérdezősködött folyamatosan, hogy nekik is babájuk lesz azért nő Taegannek hasa, rájöttem hogy jobbat nem is kívánhatnék, mert olyan nincsen. Mindenem megvan amire szükségem van és ahogy Aronnak dőltem, aki átkarolt, rájöttem, hogy ezt egy nagy kalandnak köszönhetem, ami máig is folytatódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése