2. rész - 23. Nap

Halihó!  Ilyen hamar ti se vártatok új részt, mi? Én se igazából, de tegnap ihletett kaptam, így muszáj voltam kiadni magamból,  na meg ma megyek csokifesztre és esélyem se lett volna felrakni az új napot a héten. Remélem örültök, jó olvasást,  kommenteljetek! :)
Puszi, Docó

Most mondhatjátok rám a szemét, idióta, és ribanc jelzőket, mert elmegyek Aronnal, Fyn szigetére. Én sem érzem igazságosnak Nickkel szemben, de azt hiszem ez az utolsó lehetőségem, hogy Aronnal nyugodtan, kettesben legyünk, hiszen utána, Ő nagy valószínűséggel elveszi Ameliat, én pedig hozzámegyek Nickholashoz.
- Siess vissza rendben? - kérte Nick.
- Ígérem, maximum három napon belül itthon leszek - biztosítottam.
- Ajánlom Eleonora hercegnő, mert nem értékelném, ha a menyasszonyom egy héttel az esküvőnk előtt megszökne a szomszédos szigetre - poénkodta el.
- Nagyon vicces vagy - gúnyolódtam - Itt leszek három nap múlva, aztán nem vakarsz le majd magadról egy életen át.
- Jól hangzik - ölelt meg - Menned kell igaz? - kérdezte pár perc múlva, mire csak bólintottam - Rendben, akkor vigyázz magadra - puszilt homlokon, majd engedte, hogy kibújjak az öleléséből, hogy anya és mama felé vegyem az irányt, akik  a kocsi mellett álltak.
- Mindent elraktál? - kérdezte anya.
- Persze.
- A sofőr egészen a hajóig visz, amivel átmentek a másik szigetre, majd a túl oldalt egy másik autó vár majd titeket, ami elvisz a nyaralóba, ahol megszálltok. Este lesz, mire odaértek, de holnap reggel kilenckor az autó ott fog állni, hogy elvigyen titeket a központba a megbeszélésre. A harmadik nap délutánig igazából semmi dolgotok sincsen, csak biztonság kedvéért maradtok ott, ha esetleg valami probléma lépne fel az előző nappal kapcsolatban - vázolta fel nagyi a dolgokat nagyi.
- Nem lesz semmi baj - mondtam.
- Az sem zavar, hogy Aronnal kell menned? - kérdezett újból anya.
Na igen. Anya mióta megtudta, hogy mi történt az Amazonas medencébe, azóta állandóan aggódik miattam, nehogy Aron megint megbántson.
- Minden rendben lesz. Megbeszéltük, hogy az ellenségeskedés nem jó, ráadásul a túlzott érzelemkinyilvánításunk sem, így barátok vagyunk - hazudtam.
Nem mondhattam azt, hogy igazából még mindig abban reménykedünk, hogy együtt leszünk és hogy Aronnak benne van a keze abban, hogy el kell most mennünk - amit egyébként fogalmam sincsen hogyan intézett el - na meg hogy fogalmam sincsen, hogy a fiú mit tervezett ezekre a napokra.
- Akkor megnyugodtam - könnyebbült meg anya.
- Itt is vagyok - érkezett meg az említett.
- De sunyi vagy! - rivalltam rá.
- Miért is? - értetlenkedett.
- Mert engem piszkálsz, hogy igyekezzek, mert hogy te nem akarsz később elindulni, erre meg pont te vagy az, aki elkésik!
- Mit gondoltál, hol vagyok? - kérdezte.
- A kocsiban vársz rám, néma csendben!
- Ezt te sem gondoltad komolyan hercegnő - nevetett ki.
- Az agyamra mész - jelentettem ki, majd szó nélkül beszálltam a kocsiba.
- De évezni fogom ezt a három napot - ült be mellém Aron vigyorogva.
- Kötve hiszem - forgattam meg a szememet.

Az út azzal telt, hogy Aron folyamatosan engem idegesített. Nem viccelek! Amint kiértünk a kastélyból, visszatért a felhőtlen, vidám, kötözködő fiú a helyére, ami meg kell hogy mondjam boldoggá tett, de ugyanakkor felidegesített.
- És mit terveztél erre a kiruccanásra - kérdeztem már a hajón.
- Ki mondta, hogy terveztem valamit? - kérdezett vissza.
- Szóval akkor én elmegyek körülnézni, meg a partra, te meg a házban fogsz ülni és vársz rám? Egészen jól hangzik - gondolkoztam hangosan.
- Nagyon vicces vagy - sértődött be.
- Hékás, te mondtad! Én csak csinálok magamnak programot -  védekeztem.
- Bébi nem mondtam, hogy terveztem valamit, de azt se mondtam, hogy nem terveztem - világosított föl.
- Néha tényleg az idegeimre tudsz menni - közöltem.
- Milyen unalmas is lenne egy kapcsolat veszekedések nélkül, na meg az utána lévő békülős szexet se hagyjuk ki. Igazán kár lenne.
- Ha nem egy hajón lennénk, esküszöm itt hagynálak, te perverz! - nevettem fel.
- De  hát nem ilyenek a könyveidben is a fiú karakterek, vagy a filmekben, akikért annyira odavagy? - vigyorodott el, mert tudta, hogy ez pontosan így van.
- Ha összekeverném a könyvet, vagy a filmet a valósággal, akkor már régen éjfélt ütött volna az óra és én rohannék lefele a lépcsőn, miközben elhagyom az egyik üvegcipőmet - jelentettem ki.
- Csak nem a Hamupipőke volt kiskorod kedvenc meséje? - kíváncsiskodott.
- Nem, az Anastasiat jobban szerettem - mosolyogtam rá.

Az autó leparkolt a ház előtt. Hát mondanom sem kell, hogy hatalmas 3 méter magas kerítés vette körbe az egészet - kivéve a part felőli oldalt - ház mellett egy jakuzzi - nem baj hogy ott a part - belülről meg inkább nem is részletezném nagyon. Egy hatalmas nappali, konyha, külön az ebédlő, az emeleten pedig négy hálószoba, négy óriási fürdőszobával.
- Azt hiszem itt fogom le élni az életemet - jelentettem ki, mire Aron csak újból kinevetett.
- Velem együtt sokszor kijárhatunk ide - ajánlotta fel.
- Majd meglátjuk hogy viselkedsz ebben a három napban - kacsintottam.
- Hercegnő fejezze be, mert nem tudok koncentrálni az esti programunkra.
- Milyen program herceg? - érdeklődtem.
- Egy kis pezsgő, egy pár szendvics, a takaró, a csillagok és mi - jelentette ki.
- Igazán jól hangzik. Felmegyek, lepakolok, telefonálok és mehetünk - kezdtem el sietni.
Felérve a szobámba gyorsan kiszedtem a bőröndből azt a kevés ruhát, majd felhívtam Nickholast, hogy minden rendben van és elteszem magam holnapra. Szegény fiú, kicsit aggódott, mert nem mondtam neki, hogy estére érkezünk meg és már kilenc óra van. Ezek után átöltöztem, felvettem egy sima pólót,  egy rövidnadrágot és már is kenyelemben tudtam volna magamat helyezni.
- Lena komolyan mondom a nagyapám gyorsabb nálad!  - kiáltott fel Aron - Én már kipakoltam, át is öltöztem és elkészítettem mindent.
- De én lány vagyok - érveltem.
- Abból is a leglassabbik fajta - vágta rá,  mire karon ütöttem - Áú! Ezt most miért kellett? - kérdezte.
- Megérdemelted.
- Eleonora az igazságos!
- Pontosan! Mindenki így fog emlegetni - húztam ki magam.
- És mellé még hozzá mondják, hogy egoista - javított ki.
- Szerintem inkább az téged jellemez - mosolyodtam el.
- Asszony ne vitatkozz velem, hanem menjünk ki - nyitotta ki a kertbe vezető ajtót.
Úgy is tettünk. Aron leterítette a plédet, rá rakta a piknik kosarat. Mi pedig beszélgetve elfogyasztottuk a szendvicseket, miközben pezsgőt szürcsölgettünk, majd utána lefeküdtünk, én Aron mellkasára hajtottam a fejemet és csöndben néztük a csillagos eget, miközben azon gondolkoztam, hogy az időnk kezd fogyni.