Sziasztok! És vasárnap hajnali fél egykor felkerült az új rész. Mit szóltok hozzá? Ezután még kilenc rész várható plusz epilógus. Akár már vissza is számolhatnánk, bár biztosítok mindenkit, hogy lesznek még csavarok a történetben. Jó olvasást! Kommenteljetek! :)
Másnap Taegan sikítozására ébredek. Nem igaz! Ez a lány nem bír még egy kicsit csöndben lenni?
- Úristen Lena! Mindjárt itt van, érted? - rontott be hozzám talpig felöltözve.
- Értem én. Ez azt jelenti, hogy öltözzek fel igaz? - dünnyögtem.
- Igen mennyasszonykám pontosan azt. Egyébként remélem nem bánod, hogy a mai bált én szervezem meg - mondta.
- Inkább meg köszönöm. De ugye nem viszel semmit túlzásba? - kérdeztem előre félve a választól.
- Nem igazán. Csak kitaláltam hogy a lányoknak divattervező által készített ruhát kell viselniük. Ez amolyan feltétel - magyarázta.
- Hogy micsoda? És mégis én honnan szerezzek ilyen ruhát, ilyen rövid idő alatt? - akadtam ki.
- Ne aggódj! A mi ruháinkat már elrendeztem. Este felhozzák neked - nyugtatott meg.
- Remélem nem valami villantós ruhát akarsz rám aggatni - ijedtem meg.
- Illeni fog hozzád - biztosított.
- Majd meglátjuk - legyintettem - Szólnál Annienek hogy hozza fel az reggelim? Addig gyorsan felöltözöm.
- Persze. Lent találkozunk! - sietett ki.
Mintha Annie és Emily csak erre várt volna, a két szobalány pár perc múlva berontott, mielőtt felöltözhettem volna.
Gyorsan és kulturáltan meg reggeliztem, majd lezuhanyoztam. Felvettem egy egyszerű fekete szoknyát egy fehér blúzzal, mellé a szokásos topánomat - ha lehet kerülöm a magassarkúkat - a hajamat kifésültem, egy kis szempillaspirál és már késznek is nyilvánítottam magamat.
Épp hogy leértem Thomas már meg is érkezett. Hát Taegannak is van izlése az biztos! Piszkos szőke haj, kék szemek és emellett még öltözni is tud.
- Nagyon köszönöm hogy eltölthetek itt pár napot Eleonora hercegnő - mondta.
- Ugyan! - legyintettem - Hívj csak Lenának és remélem egy percig se gondoltad azt hogy nem jöhetsz. Tudod a legjobb barátnőm eléggé meggyőző tud lenni.
- Igen, ezt már én is tapasztaltam - nevetett.
- De meg kell kérdeznem... ugye nem használod ki Taegant?
- Nem! Tényleg kedvelem és a szüleim is engedik.
- Helyes - bólintottam mosolyogva.
- Ne haragudj, de felmennék kipakolni - kért elnézést.
- Ne nagyon pakolj ki, szerintem hamarosan átinvitál majd Taegan - mosolyodtam el sejtelmesen.
- De az helytelen - rázta a fejét.
- Ahol régen éltem, ott természetes - vontam vállat - Nem tartalak fel menj csak fel - nevettem, majd ahogy megfordultam egy emberrel álltam szemben.
- Ugye nem kell féltékenynek lennem, hogy a menyasszonyom más férfiakkal beszélget? - vonta fel játékosan a szemöldökét Nickholas.
- Abszolút semmi okod nincs rá - mosolyodtam el halványan - Egyébként is Taegan már elvette az eszét szegény fiúnak.
- Igazad lehet - ölelte át a derekamat két karjával.
Jól esett a közelsége, de csak barátian és amikor megbeszéltük ezeket a dolgokat, ő is hasonlóképp vélekedett.
- Mit szólnál egy sétához? - kérdeztem.
- Jó ötlet! Valamit hozzak?
- Hm... nem ártana egy vízálló ruha - néztem végig rajta - Nehogy valami baleset miatt bele ess a szökőkútba.
- Az bizony tragikus lenne, főleg ha utána vigasztalódni szeretnék a mennyasszonyom ölelésében - vigyorgott.
- Lehet róla szó - pirultam el.
- Akkor mindjárt itt is vagyok - adott egy puszit az arcomra, majd a felrobogott a lépcsőn.
- Vigasztalódni? Lehet róla szó? - háborodott fel Aron.
- Szeretlek? Én is kicsim? Meddig áltatod még ezzel Aron? - vágtam vissza, felidézve az egyik Ameliával folytatott párbeszédüket.
-Semmi közöd nincs hozzá - kiáltott indulatosan.
Megijedtem attól, hogy milyen hangsúllyal mondta, így jobbnak láttam egy kicsit hátrébb menni.
- Mit csinálsz? - vonta fel a szemöldökét.
- Félek.
- Mi? Miért? - zavarodott össze.
- Nem veszed észre? Kiabálsz velem és ez megrémít.
- Lena annyira sajnálom - jött közelebb és amikor látta, hogy nem teszek újabb lépést hátra, óvatosan magához ölelt.
Derekamra fonta karjait, mire én erősen a nyakába kapaszkodtam.
- Nem tehetsz róla Aron. Ez elég rossz mindkettőnknek - motyogtam a vállába.
- Valamit tenni fogok!
- Hányszor hallottam már ezt tőled - nevettem fel szomorúan.
- De most úgy is lesz.
- Reméljük - mondtam.
A séta igazán jól telt Nickkel. Beszélgettünk, nevettünk és bele löktem a szökőkútba, ő pedig ezután csuron vizesen magához ölelt, ahogy ígérte, amit nevetve tűrtem.
Délután készültem Taegannel az esti bálra. Már alig vártam, hogy megmutassa a ruhámat. Őszintén szólva elég sokszor túloz, viszont most tökéletesen eltalálta! Sötétkék, csillogó és kiemeli amimet kell, de mégsem túlságosan.
Az este is nagyon jól telt. Aron és Nickholas is remekül festett az öltönyeikben, akár egy James Bond filmben, két főszereplővel. Ráadásul Aronnal is volt egy pár lopott percünk egy tánc erejéig.
Ma pedig, a mi eljegyzési bálunk van Nickkel. Egész nap ki se látszottunk a szervezés alól. De azt hiszem legalább ebédeltünk. A téma színe a piros lesz, így hatalmas uszályú piros ruhát kapok, Nick pedig piros nyakkendőt. Hát igen... ő kicsit könnyebben megússza a dolgot.
- Esküszöm, ha elfogok esni ebben a ruhában, akkor levágok egy hisztit és mindenkit haza zavarok! - mondtam a vőlegényemnek, mielőtt indultunk volna le együtt, mint ünnepeltek a lépcsőn.
- Gyönyörű vagy - bókolt - Ügyes leszel - biztatott.
- Nyilván - forgattam a szemeimet - Ennek a cipőnek a sarkával simán leszúrhatnék valakit - húztam fela ruhám elejét.
- Én csak egy kecses lábat látok egy szép cipőben - suttogta, mert elkezdett nagyi lent beszélni.
- Akkor is azt mond hogy kecses vagyok, ha elzakózok majd.
- Nem lesz rá szükség. Ha szeretnéd egész este melletted leszek.
- Ez egy nagyon jó ötlet - bólogattam hevesen - Köszönöm - adtam egy apró puszit az arcára.
Mikor bemondtak minket, elég lassan, de biztosan leértünk. Nick ígéretéhez híven mindig mellettem volt, aminek nagyon örültem és ahogy elnéztem mindenki, egy ember kivételével. Ugyanis, ahogy tekintetünk összeakadt elfordult, majd elnézést kérve elhagyta a bál termet. Hasonlóképpen tettem és biztosítottam a vőlegényemet arról, hogy csak a mosdóba megyek, ami persze hazugság volt.
Aront a legközelebbi folyosó végén találtam meg.
- Sajnálom, de nem bírtam - hajtotta le a fejét.
- Én is így érzek, amikor Ameliára és rád nézek - simítottam végig a karján.
- Pokoli nagy szenvedés - sóhajtotta fájdalmasan.
- Aron... Nickkel csak barátok vagyunk. Már az elején tisztáztuk, hogy nem akarunk többet a másiktól.
- Tényleg? - csillant meg a remény a szemeiben.
- Igen. Téged szeretlek - mosolyogtam rá.
Hatalmas mosollyal az arcán kezébe fogta az arcomat és boldogan csak ennyit mondott:
- Elintézek pár napot magunknak, komolyan! Csak adj egy hetet.
- Én adok.
- Köszönöm! Jobb lesz, ha vissza megyek - puszilt homlokon, majd nagy léptekkel eltűnt.
- Minden rendben van? - bukkant fel mellettem Nickholas.
- Igen, csak jó volt egy kicsit nyugodtan csodálni a tájat -mosolyogtam rá.
- Akkor rendben. Indulhatunk leendő Mrs. Hillford? - nyújtotta a kezét felém.
- Persze Mr. Hillford, örömmel - fogtam meg, majd visszavettük az irányt a bál terem felé, miközben egy kérdés cikázott az agyamban.
Vajon Aron tényleg elintéz nekünk pár napot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése