2. rész - 20. Nap

Sziasztok! Itt is van az új rész. Remélem tetszeni fog, jövőhéten jelentkezem! Jó olvasást ;)

Zuhanyoztam, hajatmostam, szépen beszárítottam. Felvettem egy elfogadható ruhát, majd visszaindultam mamához és anyához.
- Eleonora nem szeretném, ha a mai dolog mégegyszer előfordulna - köszöntött nagyi.
- Értettem - bólintottam egy aprót.
- Miért? Mi történt ma? - kapkodta a fejét anya.
- Igérem elmondom még ma - válaszoltam neki.
- Ajánlom is kisasszony!
Nagyszerű! A vőlegényem érkezése előtt egy olyan fiúval csókolózok,aki jegyben jár. Tudnék most pár, nem kedves jelzőt mondani magamra.
Pár percen belül megjöttek a többiek Amelia, Aron oldalán állt, szorosan belekarolva a fiúba. Utánuk Teagen jött, arcán hatalmas vigyorral. Van egy olyan sejtésem, hogy ez a Thomas herceg beleegyezett abba, hogy idelátogat. Majd említenem kéne nagyinak, nehogy váratlanul fogadja, mikor a herceg megjelenik egy hétre elegendő öltözékkel és ő semmit sem tudna róla. Na akkor már tényleg nagyon nagy bajban lennék. A magassarkú cipőmben viszont már nem éreztem a lábamat. Nem tudom hogy leszek képes ilyen lábbeliket hordani egész életemben. Az már más dolog hogy egy csigánál is lassabban haladok benne, mert ha gyorsabb tempóra váltanék, elesnék.
- Bejelentem, Gregor Nickholas Hillford herceg és családja megérkeztek - jelentette be Liliana.
Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy az ajtó kinyíljon előttünk és belépjen rajta az az ember, akivel le kell majd élnem az életem hátralevő részét. Mikor megpillantottam, első ránézésre azt mondanám, hogy nem rossz. Éj fekete haja volt, kicsit összevissza állt a feje tetején, mintha elaludt volna idefele jövet. Szemei kékek voltak egy kis barnával keverve. Ezt hívják hetero kromiának nem? Egy egyszerű kék inget viselt, fekete nadrággal és cipővel. Igazán normálisnak tűnt első ránézésre.
- Üdvözlöm Eleonora hercegnő - hajolt meg.
- Szintúgy herceg - hajoltam meg én is - De kérlek hívj csak Lenának és tegeződjünk - kértem.
- Remek ötlet - mosolyodott el - Akkor hívj csak Nicknek.
- Nem Gregor vagy? - lepődtem meg.
- De, viszont nem szeretem, ezért használom inkább a második nevemet - magyarázta meg.
- Okos dolog - bólogattam elismerően.
- Neked mi a második neved? - kérdezte.
- Valeria, szóval rögtön verd ki a fejedből, hogy így hívsz.
- Mert? - nevette el magát kedvesen, nem úgy, mintha kiakarna gúnyolni.
- Mert akkor véletlenül Gregornak foglak szólítani. Nem mindig jó a névmemóriám sajnos - ráztam meg a fejem.
- Értettem Lena - mosolyodott el megint.
- Úgy látom már megkezdtétek az ismerkedést. Nickholas mi lenne ha megnéznéd a szobád, majd Lenával itt lent találkoztok és elmentek egy sétára? - kérdezte anya.
- Kiváló ötlet Mrs. Benett - mosolyodott el - 10 perc és itt leszek - fordult felém, majd sietős léptekkel odébb ment bemutatkozni a többieknek és utána felfele vette az irányt.
- Na miről is kell beszélnünk kisasszony? - fordult felém azonnal.
- Anyaaaa - nyöszörögtem.
- Nincs semmi anya. Tessék szépen elmondani mire gondolt a nagymamád, amikor azt mondta hogy ez ne forduljon elő többet!
- Aronnal kicsit összegabalyodtunk mielőtt jött volna Nickholas - bámultam a földet.
- Mit értesz azon hogy összegabalyodtatok? - faggatott tovább.
- Ajj megcsókolt, én meg hagytam neki, de esküszöm ez volt az utolsó eset! - védekeztem.
- Úgy legyen! Lena - sóhajtott - Ha egy országot szeretnél irányítani, előtte férjhez kell menned és itt van neked Nickholas, aki beleegyezett, hogy megfogja kérni a kezedet. Ráadásul úgy látom elég jól kijöttetek így elsőre. Ne rontsd el ezt kislányom - kérte.
- Nem fogom, ígérem - mondtam.
- Meglátjuk. Jó sétát - kacsintott.
- Na de anya! - nevettem el magamat.
- Látom milyen jól megvagytok a herceggel - mondta gúnyosan Aron, mikor anya hallótávolságon kívül került.
- Látom milyen undorítóan ragaszkodva kapaszkodik beléd a mennyasszonyod - vágtam vissza.
- Tudod mi van velünk - sziszegte.
- Te is nagyon jól tudod, hogy velem mi van, szóval nekem ne prédikálj! - akadtam ki.
- Nem prédikálok, de úgy látom nagyon is jól kijösz vele!
- És akkor mi van? - kérdeztem.
- Mit akarsz ezzel igazából elérni? - kérdezett vissza.
- Boldog akarok lenni! Érted? Akarok egy boldog véget a magam részéről is - suttogtam.
- Soha nem leszel boldog nélkülem és ezt te is tudod - jegyezte meg.
- Lena indulhatunk? - állt meg mellettünk Nick és kinyújtotta felém a kezét.
- Persze - mosolyogtam rá és a kezébe helyeztem az enyémet.
Elköszöntünk Arontól, és a nagy udvar felé indultunk.
- Na és milyen volt a dzsungelban? - kérdezte.
- Egyszerűen félelmetes. Halálra voltam rémülve. Abban sem voltam biztos hogy élve kijutunk onnan - válaszoltam.
- Kár lett volna egy ilyen szépségért - bókolt.
- Köszönöm - pirultam el és folytattuk az utunkat.

Nickkel a héten egész jól megismerkedtünk. Amolyan legjobb barátokká váltunk. Nem közeledett, csak annyit, amennyit én akartam. Témákból sosem fogytunk ki. Egy szóval nagyon is élveztük egymást társaságát.
- Lena szeretnék kérdezni tőled valami nagyon fontosat - váltott komolyra és megállt egy fa alatt a sétánk közben.
- Minden rendben? - néztem rá.
- Persze - ereszkedett fél térdre.
Te jó Isten!
- Ez a gyűrű a nagymamámé volt. - nyitotta ki a kis bársonydobozt, amit nem rég a zsebéből szedett ki - Ő és a nagyapám 52 évig boldog házasságban éltek. Szeretném, hogy ennek szimbólumaként mi velünk is ez történjen. Eleonora Valeria Benett hercegnő hozzám jösz feleségül? - tette fel a nagy kérdést.
Valóban ezt akarom? Nickkel élni 52 éven keresztül?
- Igen - bólogattam.
- Igen? - kérdezett vissza, mintha nem hallotta volna rendesen.
- Igen - nevettem.
- Igen!! - állt fel és elkapva a derekamat megpörgetett a levegőben.
Mikor letett az arcán boldog mosollyal ráhúzta a gyönyörű gyémánt gyűrűt az ujjamra. Csodálattal néztem fel rá és meghatottan, hogy egy családi örökségét adta át nekem. Következmények nélkül lábujjhelyre álltam - elég magas - és közvetlenül a szája szélére adtam egy apró csókot.
- Elmondjuk nekik, vagy legyünk szemetek és tudják meg az újságból? - vigyorgott, ahogy kézenfogva a palota fele sétáltunk.
- Újságból?
- Nem láttad? Délutánra már biztos, hogy mindenhol mi leszünk a téma.

Nick nem mondott hülyeséget. Délután éppen a szobámban ültem, amikor Aron rontott be rajta.
- Ez mi? - dobta le elém az újságot, főcímmel az elején.
A ROMANTIKUS LEÁNYKÉRÉS
- Ez pont így van ahogy a cikk írja - mondtam.
- Igent mondtál neki? - füstölgött.
- Mond meg te -mutattam fel a gyűrűs kezemet.
- Hogy tehetted ezt meg? Azt hittem szeretsz! - kiabált.
- Már bocsáss meg, de én hogy mertem megtenni? Nem én titkoltam el hogy van egy mennyasszonyom, miközben megfektettem egy lányt a dzsungel kellős közepén! Ott van neked Amelia, összeházasodtok. Nem tudtam tovább várni Aron. Egy hónap múlva királynő leszek és a feltétele a házasság. Lépnem kellett! Ha pedig azt mondod hogy nem szeretlek, akkor egy igazi, nagy seggfej vagy! - akadtam ki.
- Csak visszatért a régi szókincsed - mondta.
- Az mindig is itt volt - csattantam fel.
- Kopp, kopp. Na hadd lássam azt a gyűrűt, amiről mindenki áradozik - jött be a szobába Taegan - Hoppá, megzavartam valamit? - nézett ránk.
- Nem, csak beszélgettünk. Aron épp indulni készült, mivel egy csomó esküvői előkészülete van még - válaszoltam.
- Igaz. Amelia keres - fordult az említett felé Taegan.
- Akkor megyek is. Sziasztok - köszönt el és már ajtón kívül volt.
Miután a barátnőm megcsodálta a gyűrűmet, elmesélte hogy Thomas herceg holnapután jön és köszöni hogy beszéltem a nagyival hogy eljöhessen ide. Valamint mondta, hogy mama azt üzeni, hogy Thomas herceg érkezése miatt tartunk egy bált, illetve utána lévő nap is hogy az eljegyzést megünnepeljük, majd elment mert Thomas beszélni szeretett volna vele. Ezután unalalmamban megfogtam az újságot, amit Aron itt hagyott.

ROMANTIKUS LEÁNYKÉRÉS
Ma reggel  szemtanui lehettünk Eleonora hercegnő és Nickholas herceg eljegyzésének. A 21 éves herceg féltérdre ereszkedve kérte meg szive választottjának kezét, nagymamája gyémánt gyűrűjével. A 19 éves hercegnő örömmel mondott igent, majd egy rövid csókkal pecsélteték meg. Gratulálunk nekik eme jeles eseményhez és alig várjuk már az esküvőjüket, hogy aztán véglegesen együtt boldogak lehessenek!
Vajon tényleg együtt lehetek boldogan, örökre Nickkel, ahogy a cikk is irja?