Újabb blogom

Sziasztok!
Nem szaporítom a szót, itt is van az új blogom linkje, ami 2015. December 4-én nyílik, addig is olvassátok el a prológust és ha tetszett, iratkozzatok fel :)!
www.felkavaroerzes.blogspot.hu

Epilógus

Sziasztok! Íme itt az epilógus nem akarok szavalni, köszönöm szépen a 11 feliratkozót, valamit a 10.000 oldalmegjelenítést, nagyon sokat jelent nekem. A következő blogomat téli szünetben tervezem valamikor beüzemelni, addig is csiszolgatok még rajta, de ne aggódjatok, majd kiteszem ide a hogy pontosan hol találhatjátok.
köszönöm mindent!♥
Jó olvasást hozzá! :)

2 héttel később
Istenem, ma van a koronázásunk Aronnal! Nagyon izgulok, ne hogy elessek abban az idióta magassarkú cipőmben. Sóhajtva ülök le az egyik trónszékbe egy kicsit pihenni, mielőtt megkezdődik a szertartás. Aronnal a lehető minden rendben megbeszéltük, hogy itt maradunk Koppenhágában és innen fogjuk az én és az ő, vagyis illetve a mi országainkat irányítani.
- Te mondtad hogy ez nem a neveletlen hercegnő, szóval álljál fel és készülődj. Mindenki téged keres - jelent meg Aron.
- Na, természetes hogy csak az én férjem lehet olyan hogy elrontja filmes pillanatomat - forgatom meg a szemeimet.
- Pontosan ezért tűnök ki a többiek közül - vigyorgott, majd lelt a másik trónra.
- Igen igazad van, te vagy az én egocentrikus férjem - jelentettem ki, mire csak elnevette magát és megajándékozott a csókjával.
- Khm... tubicáim nem akarom megzavarni az érzelmes pillanatotokat, de már igazán elkezdhetnétek készülődni - szólalt meg a legjobb barátnőm.
- Hol hagytad a barátodat? - váltam el a férjemtől.
- Zuhanyzik - mondta.
- Ó, már mindent értek - perverzkedett Aron.
- Lena szólj rá! - kiáltotta Taegan.
- Hé, én megmondtam hogy rendezzétek le egymásközt, én nem szólok ebbe bele - tettem fel védekezésképpen mindkét kezemet - De tényleg igaza van, induljunk - tápászkodtam fel.

- Eleonora hercegnő és Aron herceg, ígéritek hogy halálotok napjáig a népet fogjátok segíteni és törvényeket betartjátok? - kérdezte a püspök.
- Ígérjük - szólaltunk fel Aronnal egyszerre.
- A rám ruházott hatalmamnál fogva - vette le nagyiról, majd Harold királyról a koronát - A népetek uralkodóivá teszlek titeket - helyezte a fejünkre őket.
Ahogy a jogarral és az országalmával a kezünkben felálltunk elkezdődött mindkét ország himnusza egymás után, majd végig sétáltunk az alagutat alkotó kardok alatt.
- Üdvözöljük, Eleonora Valeria Benett és Aron Daniel Westford királynőt és királyt! - fejezte be a püspök, én pedig kifújtam az eddig benntartott levegőt és éreztem, ahogy elönt a nyugalom.

2 évvel később
Izzad a tenyerem egy gombócot érzek a torkomban. Aron bármelyik percben itt lehet a megbeszélésről, én pedig nem tudom hogy fog reagálni erre a hírre.
Ebben a két évben belerázódtunk a házas életbe, illetve körülöttünk is zajlanak az események. Nagyi és Aron nagypapája, nagyon összeszoktak, ha mondhatom amolyan legjobb barátok lettek. Megismerkedtem Aron szüleivel, akik boldogan, tárt karokkal vártak, én pedig megnyugodtam a ténytől hogy nem utál majd az anyós és az após. Anya pedig kebel barátnő lett Aron anyukájával. Taegannek meg Thomasnak pedig most volt az esküvőjük a múlt hónapban, amit ki is élveznek rendesen, ugyanis két hét múlva lesz a koronázásuk, aztán beindul nekik is az élet.
- Megjöttem életem! - kiáltotta el magát Aron, majd benyitott a háló szobánkba.
- Szia - mosolyogtam rá, ő pedig odajött és ráérősen megcsókolt.
- Na hogy van a én feleségem? - kérdezte.
- Remekül megvagyunk - nyögtem ki.
- Hogy érted? - nézett rám kérdőn.
- Valamit el kell mondanom. 1 hónapos terhes vagyok. Mikor elmentél utána tudtam meg egy kicsivel. Tudom el kellett volna mondanom, de nem akartam ezt telefonon közölni, meg igazából az arcodat is látni akartam, na meg azt sem tudtam hogy reagálsz erre az egé... - kezdtem össze-vissza beszélni, de Aron elhallgattatott egy újabb csókkal.
- Szóval azt mondod apa leszek?  - nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen, azt - bólogattam.
- Jaj Lena! El sem tudod képzelni milyen boldoggá teszel engem ezzel! - pörgetett meg, majd leguggolt a hasamhoz - Szia pöttömke, itt a papád, csak hogy tud én is nagyon várlak téged, akárcsak a mami - beszélt a pocakomhoz, majd megpuszilta, én pedig könnyes szemekkel figyeltem ezt a jelenetet.

3 év múlva
- Mami! Mami! - szólongatott a kisfiam.
- Tessék? - fordultam felé.
- Szóval akkor vegyük át még egyszer - komolyodott el, ahogy egy 3 éves tud - Ott bent a pocakodban van az én kis húgom, aki majd akkor fog onnan kibújni, ha alszok még 92 napot ugye? - kérdezte.
- Ahogy mondod kisfiam Angelina, már alig várjak hogy találkozzon az ő nagy és erős bátyjával - jelent meg a férjem.
- Már én is nagyon várom őt - jelentette ki, mire mindketten elmosolyodtunk.
- Fiam megjöttek a nagyiék, meg dédi és a keresztszüleid - mondta Aron, mire, mint akit puskából lőttek ki elindult a bejárat felé.
- Theodor - ölelte át őt nagyi először.
Végig néztem a családomon, ahogy anyáék ölelgették  Theot, majd Taegantól meg Thomastól kérdezősködött folyamatosan, hogy nekik is babájuk lesz azért nő Taegannek hasa, rájöttem hogy jobbat nem is kívánhatnék, mert olyan nincsen. Mindenem megvan amire szükségem van és ahogy Aronnak dőltem, aki átkarolt, rájöttem, hogy ezt egy nagy kalandnak köszönhetem, ami máig is folytatódik.

2. rész - 25. Nap

Sziasztok meg is jött az utolsó rész! Még egy epilógus várható, ami ugyan kész van, de csak a hétvégén, valószínűleg vasárnap fog felkerülni. Remélem tetszik ez a rész és a váratlan fordulat.
jó olvasást! :)
Docó

Holnap esküvő. Holnap esküvő. Holnap esküvő - járt folyamatosan a fejemben ez a két szó.
Mióta visszaértünk minden felgyorsult. Ahogy betettük a lábunkat a kastélyba, egyből le támadott mindenki minket. Anya, nagyi, Nick, egy varrónő, esküvőszervező, Annie és Emily, Amelia és Aronnal azt se tudtuk merre kapjuk először a fejünket.
- Lena, meg kell beszélnünk a fogadalmad - mondta anya.
- Lena, nagyon hiányoztál, kérlek segíts! Egyedül nem tudok szervezkedni - könyörgött Nick.
- Eleonora, ő itt Federick az esküvőszerveződ és Paula, aki a ruhádat készítette el, valamint az újságok veletek vannak tele - mondta nagyi.
- Üdvözlöm Lena hercegnő, lenne itt pár végleges egyeztetés a holnap kapcsán - mondta Federick.
- Lena hercegnő fel kellene próbálnia a ruhát, hogy lássam hol kell még alakítani rajta - mondta Paula.
- Lena, segítünk neked felvenni a ruhát - mondták a szobalányok.
- Jaj Aron annyira örülök hogy itt vagy, már mindent megszerveztem ne aggódj - ölelte meg a fiút Amelia.
- Mindenki figyeljen! Először lezuhanyzok, majd utána fel próbálom a ruhát, utána megszervezzük a maradék dolgot és este megírom a fogadalmam - tábláztam be magam.
A többiek hümmögve bár,  de egyetértettek, én pedig felfele vettem az irányt.
Egy gyors zuhany után, már léptem is be a szobámban,  ahol megláttam Taegant.
- Hát te? - örültem.
- Kicsit leszakadtam Tomról, így gondoltam besegítek - vont vállat - Paula mindjárt jön a ruhával, a szobalányaidat meg leküldtem anyudhoz, aki már 10 perce folyamatosan sír hogy milyen gyorsan felnőttél.
- Köszönöm szépen - hálálkodtam.
Paula két perc múlva meg is jelent, majd Taegannel együtt segítettek felvenni a ruhát.
- Istenem, mintha rád öntötték volna - ámult a barátnőm.
A tükör felé fordulva megláttam magam. Tipikus hercegnős ruha volt. Felül szív alakú dekoltázs, csipkével bevonva, alul pedig hatalmas uszályú, abroncsos, habos-babos.
- Egy picit beveszek még a derekából és jó lesz - bólintott Paula.
- Felveszed a koronádat meg a fátylat és Nick el fog ájulni - szólalt meg újra Taegan.
- Igen, én is azt hiszem - mosolyodtam el halványan.
Aronnak pedig ezerszer jobban tetszenék...
Amint meg volt a ruha Taegannel és Nickkel fixáltuk le a megmaradt dolgokat. Mire végeztünk késő este lett, majd a fogadalmamat kezdtem megírni a kertben.
- Hát te? - kérdezte Aron.
- Fogadalom - emeltem fel a lapom.
- Na és hogy haladsz? - ült le mellém.
- Sehogy... Szeretem Nicket, de mint csak barátot.
- Akkor írd bele azt, hogy milyen jó társ, kedves és hogy kitart melletted - sorolta.
- Jó ötlet - bólintottam - Na és a tied?
- Én kérlek szépen improvizálok - húzta ki magát.
- Miért?
- Mert nem fogok olyan embernek fogadalmat írni, aki iránt nem érzek szerelmet. Neked írtam, hagyjanak békén - jelentette.
- Van benne valami - tűnődtem el - Azt hiszem én bemegyek - álltam fel - Holnap lesz a leghúzósabb napunk.
- Lena - fogta meg a kezem - Szeretném, ha a holnapi nap után is tartanánk a kapcsolatot.
- Mindenképpen!  - szorítottam egyet a kezén - Jó éjt - öleltem meg.
- Jó éjt - motyogta a vállamba.
A palotába beérve anya még pont elcsípett.
- Lena készen van a fogadalom? - kérdezte.
- Igen - bólintottam.
- Megnézhetném?
- Ha kiszeded a fejemből persze - válaszoltam.
- Kislányom! - szólt rám.
- Anya nyugodj meg! Holnap olyan szép fogadalmat mondok hogy zengeni fog mindenki sírásától a templom - mondtam.
- Ajánlom is!

Reggel sehogy sem éreztem magam kipihentnek, de ki foglalkozik ilyenkor ezzel?
Emily és Annie már be is toppantak. Kiszedtek az ágyból, fürdeni küldtek, ők pedig összepakoltak addig.
Egy óra múlva kiléptem a fürdőből valamivel frissebben, de a kedvem még mindig nem volt jó. Valahol örültem, mert Nick egy főnyeremény, de mit sem ér ez, ha Aronba vagyok szerelmes.
A sminkem natúr lett, ahogy kértem, a hajamat pedig ilyen csavaros fonásokba készítették el. Utána felvettem a ruhámat, a magassarkúmat, rám adták a tiarámat és végül a fátylat.
- Kislányom - lépett be anya a helyiségbe - Gyönyörű vagy! - jelentette ki.

- Mond újat - próbáltam elviccelni a dolgot, de nem igazán sikerült.

- Készen állsz? - tette fel a kérdést.

- Nem, de menjünk - karoltam bele.

Anya készségesen vezetett ki a szobából, le a lépcsőn, majd beszálltunk a limuzinba, ami elvitt minek a templomig. Ott segítettek kiszállni az autóból hatalmas alsó rész miatt, majd nagy levegőt véve próbáltam magam lenyugtatni.

Oké Lena, ezt kell tenned, minden rendben lesz. Szépen hozzámész Nickhez és boldog leszel, Aront pedig lassan elfelejted. Iszonyat lassan...

Még egy mély levegőt vettem, majd anya szólt hogy indulnunk kell, mert elkezdődött az a jellegzetes, ismerős zene. Lassú léptekkel indultunk meg az oltárhoz, ahol már megpillantottam Ameliát, Aron oldalán. Úgy látszik egy kicsit késtünk. Szerelmem le se tudta venni rólam a szemét, de meg kell mondanom nekem is nehéz volt elfordítani a fejemet a helyes irányba, mert Aron egyszerűen istenien festett abban az öltönyben, fején a koronával. Nickholas is igazán fess volt, bár a mosolya kissé idegessé tette az arcát.
- Baj van? - kérdeztem mellé érve.

- Nem, nem hiszem - rázta meg a fejét.

- Hölgyeim és Uraim! Azért gyűltünk ma egybe, hogy tanúi legyünk Amelia Anabelle Darthmond és Aron William Westford, valamint Nickholas Gregor Hillford és Eleonora Valeria Benett egybekelésének - kezdte a pap és nekiállt a szövegének.

- Nos - folytatta egy idő után - Eleonora Valeria Benett, elfogadod hites férjedül az itt jelenlévő Nickholas Gregor Hillfordot? - fordult felém.

- Igen - suttogtam és éreztem, hogy a szemeimben könnyek gyülekeznek.

- És te Nickholas Gregor Hillford, elfogadod hites feleségedül az itt jelenlévő Eleonora Valeria Benettet? - fordult a velem szemben lévő fiú felé.

- Én... - kezdte - Én... - dadogott, mire felvont szemöldökkel pillantottam rá, hogy most mégis mi baja van - Én nem tehetem - mondta ki egy szuszra.

- Miért nem? - kérdeztem tátott szájjal.

- Sajnálom Lena, de mikor Aronnal elmentetek tárgyalni Ameliával közelebb kerültünk egymáshoz. Jobban, mint szabadot volna - vallotta be mindenki előtt.

- Igaz ez? - fordult Amelia felé döbbenten Aron.

- Igaz - bólogatott, majd csillogó szemekkel nézett rá az én eddigi vőlegényemre.

- Ó hála Istennek! - szólalt meg először Aron.

- Akkor nem haragszotok? - néztek ránk miközben egymáshoz araszoltak.

- Dehogy haragszunk! - legyintettem - A helyzet az hogy mi Aronnal szerelmesek vagyunk egymásba.

- Mióta? - kérdezte Amelia.

- A dzsungelben történt - mondta Aron - De annyiban maradt, mert Ameliát nem akartam megbántani, így Lenának másik férjet kellett találnia - mesélte tovább, miközben a családtagjaink és Koppenhága lakosai folyamatosan reagáltak a történtekre.

- Akkor nem lenne baj, ha... - kezdte Nick.

- Nem - ráztuk a fejünket mosolyogva.

- De erre szükséged lesz - adtam a kezébe a nagymamája gyűrűjét, mire hálásan bólintott.

Miután befejeztük Nick letérdelt Amelia elé.

- Amelia, igaz kevés ideje ismerjük egymást,  de úgy érzem megtaláltam az igazit. Lennél a feleségem? 

- Igen! - borult a nyakába Amelia, mire az emberek hatalmas tapsba kezdtek.

- Na és te? - fordult felém hihetetlenül szép mosollyal Aron.

- Mi na és én? - néztem rá.

- Te hozzám jössz? - kérdezte.

- Nem - adtam az egyszerű választ.

- Miért nem? - nézett rám elképedve.

- Mert ez nem volt olyan leánykérés, mint az övéké - mutattam a párra, mire mindenki felnevetett.

- Vártam mikor mondod - nevetett fel, majd a zsebéből előhúzott egy gyűrűt.

- Istenem - kaptam a szám elé a kezem - Ez miért van nálad?

- Valahogy ráéreztem, hogy valami lesz - kacsintott, majd letérdelt elém - Lena - fogta meg a kezem - Mikor először találkoztunk konkrétan egymás agyára mentünk, de valljuk be élveztük, főleg én. Majd ez szépen lassan eltűnt és a helyét átvette valami más érzés. A szerelem, ami olyan hirtelen és elsöprően jött, hogy alig volt időnk rá, de végül sok idő után egymásra találtunk. Lena, szeretlek. Hozzám jönnél feleségül? - tette fel.

- Igen - bólogattam hevesen, könnyes szemekkel.

Körbenéztem és láttam, hogy nagymama és Harold király mosolygott,ahogyan Aron szülei is, bár nem ismertem még őket. Taegannek és Thomas mosolya a fülükig ért, anya pedig nemes egyszerűséggel elsírta magát.

- Minden rendben, folytatjuk tovább a szertartást, csak egy kis párcsere történt - nyugtatta meg az embereket Nick, mire mindenki felnevetett.

- És végül, Eleonora elfogadod hites férjedül az itt jelenlévő Aront? - kérdezte a pap.

- Igen - vigyorogtam a fátyol alól.

- És te Aron elfogadod hites feleségedül az itt jelenlévő Eleonorát?

- Istenem, erre várok már mióta! Igen! - jelentette ki.

- Ezennel férj és feleséggé nyilvánítalak titeket! Csókoljátok meg a menyasszonyokat! - csapta össze a kezét a pap.

Aronnak sem kellett többet mondani, egyből a karjaiba kapott.

-Na mit szólsz hozzá? Nyilvánosan megcsókolhatlak - suttogta a számhoz közel.

- Akkor mire vársz? - kérdeztem.

Neki sem kellett többször mondani ajkait egyből az enyémekre tapasztotta.

2. rész - 24. Nap

Sziasztok! Igen, három hónap után rész és meg kell mondanom hogy ezen kívül még egy rész van plusz az epilógus, ugyanis úgy gondoltam hogy nem leszek képes ennél is több részekre boncolni a történetet, pedig nagyon szerettem volna. Rettenetesen ihlet hiányom volt és még most sem vagyok igazán rendben. Ha ezt a történetet befejeztem minden bizonnyal egy új blogba kezdek, de nem azonnal, lehetséges hogy csak a téli szünetbe fog felkerülni, majd rá az első rész, de ígérem hogy az epilógus, majd igen hamar fent lesz, főleg hogy azt már meg is írtam :D Na nem húzom az időt.

Jó olvasást! :)

Docó

Ilyen fárasztó délelőttöm még nem volt. Ez a rengetek megbeszélés! Én alig bírtam, nem hogy még ha nagyi jött volna! Olyan fárasztó alapvető dolgokról vitatkoztak az emberek, hogy belefájdult a fejem is. Ellenben Aron nagyon is jól bírta.  Ez a fickó tele van energiával. Lecsitította  az egymással viaskodó férfiakat, mert persze akkor szóltak közbe miközben én beszéltem. Szóval ő érvekkel leállította őket, így én folytathattam a monológomat. Abszolút kiegészítettük egymást.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettél!
- Nem tehettem mást, ezek a túlfűtöttek között szóhoz se jutottál volna - csóválta a fejét.
- Na igen, nem tudom mi lesz velem nélküled - sóhajtottam.
- Kitalálunk valamit - szorította meg a kezem.
- Nem tudunk már mit tenni Aron!
- Tudom - mondta lemondóan.
A visszafele utat lassan csendben tettük meg.  Ránk szállt ez a depressziós hangulat, de csak még a házba nem értünk.
- Na kapjad magad - tapsolt kettőt.
- Neked meg mi bajod van? - néztem rá kérdőn.
- Megyünk a partra! Kapjad a bikinid, én hozom a piknik kosarat és csobbanunk egyet - lelkesedett.
- Jól van, sietek - nevettem fel.
Hihetetlen ez a fiú, egyik percről a másikra meg tudja változtatni a kedvem.
A szobámba félérve magamra kaptam  a kedvenc kék pöttyös bikinimet, rávettem egy lenge ruhát, lemostam a sminkem, a kezemre raktam egy hajgumit és már rohantam is le.
- Indulhatunk - jelentettem ki.
- Na végre!  A nagymamád gyorsabb nálad.
- És akkor mi van? Legközelebb menj vele.
- Hm, nem is olyan rossz ötlet - gondolkozott el, mire tarkón vágtam - Aúú! - jajdult fel.
- Vegyel vissza magadból - kértem.
- Az nem fog menni - simított végig az ütést ért területen.
- Mert? Ennyire nehezedre esik?
- Ha meg látlak abban a bikiniben amit a ruhád alatt viselsz, akkor minden bizonnyal az lesz - bólogatott.
- De perverz vagy! - löktem egyet rajta út közben.
- Csak az igazat mondom Lena! Mióta megismertelek rá sem néztem más lányra!
- Khm... Amelia - imitáltam köhögést.
- Ő nem számít - legyintett.
- Nem mintha a közeledben akart volna lenni valaki a suliban.
- Mert én így akartam. Lássuk be... amint rákényszerültél a társaságomra, belém is szerettél - magyarázta meg.
- Mond csak te mikor akarsz egy kicsit visszavenni az egoizmusodból? Miből gondolod hogy még szeretlek? Nem én szervezgetek programokat - mondtam.
- Akkor nem szeretsz? - kérdezte.
- Nem - ráztam a fejem.
- Akkor jó, mert én sem, csak kiakarok mozdulni aztán kedvességből elhívlak. Én már csak ilyen jó fej vagyok - fényezte magát.
- Aha jó - reagáltam le.
- Jó - hisztizett be, majd pár perc után mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Itt vagyunk 20 évesen, országot kéne vezetni, erre ilyen dolgokon vitatkozunk - ráztam a fejem.
- Néha lehetünk önzők - vont vállat Aron.
A fiúnak az sem volt mindegy melyik partszakaszra megyünk. Komolyan már a lábam leszakadt és a kedvem is elment.
- Figyelj, innen szerintem már nem fogják hallani azt se ha meggyilkolsz, szóval nyugodtan megállhatunk - néztem a fiúra.
- Tarts ki, mindjárt ott vagyunk - biztatott.
Egy újabb 10 perc úgy voltam vele hogy megyek és megfojtom, de mikor megláttam hogy miért gyalogoltunk ennyit, rögtön befogtam a számat.
Egy saját kis stéghez vezetett, ahol egy lepedőre meg volt terítve egy komplett vacsora.
- Ez... mi... meg... mégis miért?  - kérdeztem.
- Mert szeretlek. Elég indok? - nézett a szemembe.
- Mást el se fogadnék - mosolyogtam rá.

- Ajánlom is, mert különben most akkor nagyon égnék - közölte, mire elnevettem magam.

- Az biztos - bólogattam hevesen.

Leültünk a plédre, Aron pedig közénk rakta a kis piknik kosarát, majd felnyitotta és szó szerint minden volt benne. Na jó leves azért nem volt benne, de csomó fajta szendvics, narancslé, kóla, nestea, valamint süti és csipsz töménytelen mennyiségben.

- Mond hogy meghaltam és a mennyben vagyok - bámultam folyamatosan a kosárba.

- Nem haltál meg Lena, azt nem engedném - fogta meg a kezem - Ez azért van mert megérdemled, valamint - húzott elő egy üveg pezsgőt - Megünnepeljük az első sikeres tárgyalásodat.

- Ugye nem akarsz leitatni? - vontam fel a szemöldökömet.

- Nem akartalak, de most hogy így mondod nem rossz ötlet - gondolkozott el.

- Hülye - csaptam tarkón.

Lassan ettünk és ittunk, ráérősen. Talán mindketten arra számítottunk, hogy ezzel tovább tudjuk húzni a pillanatot. Ezután úgy gondoltuk jó lesz egy kicsit megmártózni a langyos vízben. Nem kell arra gondolni hogy fröcsköltük, vagy esetleg egymás fejét a víz alá nyomtuk. Szó sem volt ilyenről, mert tudtuk hogy ez a mi legutolsó kettesben eltöltött időnk. 

- Szeretlek - mondta Aron.

- Én is téged - fordultam felé.

Aron közelebb hajolt hozzám, majd amikor látta hogy nem húzódok hátrébb ajkát az enyémnek nyomta. Csak egy pillanatig, aztán elhúzódott. Tudta hogy nem tehetünk meg többet és ez már végleges volt...

Az idő gyorsan telt, már csak azt vettük észre hogy éppen visszafele tartunk másnap a kocsiban. Alig szólaltunk meg. Nem tudtunk mit mondani. Amint visszaérünk onnantól két nap és esküvő, ráadásul dupla. Egy higgadt ember se tudna nyugodt maradni erre a helyzetre, akkor mi mit tegyünk? Megvan! Gondolatban már most elkezdem a hajamat tépni.
Bár eltűnhetnénk innen...