2. rész - 21. Nap

Sziasztok!  És vasárnap hajnali fél egykor felkerült az új rész.  Mit szóltok hozzá? Ezután még kilenc rész várható plusz epilógus. Akár már vissza is számolhatnánk, bár biztosítok mindenkit, hogy lesznek még csavarok a történetben. Jó olvasást! Kommenteljetek! :)

Másnap Taegan sikítozására ébredek. Nem igaz! Ez a lány nem bír még egy kicsit csöndben lenni?
- Úristen Lena! Mindjárt itt van, érted?  - rontott be hozzám talpig felöltözve.
- Értem én. Ez azt jelenti, hogy öltözzek fel igaz? - dünnyögtem.
- Igen mennyasszonykám pontosan azt. Egyébként remélem nem bánod, hogy a mai bált én szervezem meg - mondta.
- Inkább meg köszönöm. De ugye nem viszel semmit túlzásba? - kérdeztem előre félve a választól.
- Nem igazán. Csak kitaláltam hogy a lányoknak divattervező által készített ruhát kell viselniük. Ez amolyan feltétel - magyarázta.
- Hogy micsoda? És mégis én honnan szerezzek ilyen ruhát, ilyen rövid idő alatt? - akadtam ki.
- Ne aggódj! A mi ruháinkat már elrendeztem. Este felhozzák neked - nyugtatott meg.
- Remélem nem valami villantós ruhát akarsz rám aggatni - ijedtem meg.
- Illeni fog hozzád - biztosított.
- Majd meglátjuk - legyintettem - Szólnál Annienek hogy hozza fel az reggelim? Addig gyorsan felöltözöm.
- Persze. Lent találkozunk!  - sietett ki.
Mintha Annie és Emily csak erre várt volna, a két szobalány pár perc múlva berontott, mielőtt felöltözhettem volna.
Gyorsan és kulturáltan meg reggeliztem, majd lezuhanyoztam. Felvettem egy egyszerű fekete szoknyát egy fehér blúzzal, mellé a szokásos topánomat - ha lehet kerülöm a magassarkúkat - a hajamat kifésültem, egy kis szempillaspirál és már késznek is nyilvánítottam magamat.
Épp hogy leértem Thomas már meg is érkezett. Hát Taegannak is van izlése az biztos! Piszkos szőke haj, kék szemek és emellett még öltözni is tud.
- Nagyon köszönöm hogy eltölthetek itt pár napot Eleonora hercegnő - mondta.
- Ugyan! - legyintettem - Hívj csak Lenának és remélem egy percig se gondoltad azt hogy nem jöhetsz. Tudod a legjobb barátnőm eléggé meggyőző tud lenni.
- Igen, ezt már én is tapasztaltam - nevetett.
- De meg kell kérdeznem... ugye nem használod ki Taegant?
- Nem! Tényleg kedvelem és a szüleim is engedik.
- Helyes - bólintottam mosolyogva.
- Ne haragudj, de felmennék kipakolni - kért elnézést.
- Ne nagyon pakolj ki, szerintem hamarosan átinvitál majd Taegan - mosolyodtam el sejtelmesen.
- De az helytelen - rázta a fejét.
- Ahol régen éltem, ott természetes - vontam vállat - Nem tartalak fel menj csak fel - nevettem, majd ahogy megfordultam egy emberrel álltam szemben.
- Ugye nem kell féltékenynek lennem, hogy a menyasszonyom más férfiakkal beszélget? - vonta fel játékosan a szemöldökét Nickholas.
- Abszolút semmi okod nincs rá - mosolyodtam el halványan - Egyébként is Taegan már elvette az eszét szegény fiúnak.
- Igazad lehet - ölelte át a derekamat két karjával.
Jól esett a közelsége, de csak barátian és amikor megbeszéltük ezeket a dolgokat, ő is hasonlóképp vélekedett.
- Mit szólnál egy sétához? - kérdeztem.
- Jó ötlet! Valamit hozzak?
- Hm... nem ártana egy vízálló ruha - néztem végig rajta - Nehogy valami baleset miatt bele ess a szökőkútba.
- Az bizony tragikus lenne, főleg ha utána vigasztalódni szeretnék a mennyasszonyom ölelésében - vigyorgott.
- Lehet róla szó - pirultam el.
- Akkor mindjárt itt is vagyok - adott egy puszit az arcomra, majd a felrobogott a lépcsőn.
- Vigasztalódni? Lehet róla szó? - háborodott fel Aron.
- Szeretlek? Én is kicsim? Meddig áltatod még ezzel Aron? - vágtam vissza, felidézve az egyik Ameliával folytatott párbeszédüket.
-Semmi közöd nincs hozzá - kiáltott indulatosan.
Megijedtem attól, hogy milyen hangsúllyal mondta, így jobbnak láttam egy kicsit hátrébb menni.
- Mit csinálsz? - vonta fel a szemöldökét.
- Félek.
- Mi? Miért? - zavarodott össze.
- Nem veszed észre? Kiabálsz velem és ez megrémít.
- Lena annyira sajnálom - jött közelebb és amikor látta, hogy nem teszek újabb lépést hátra, óvatosan magához ölelt.
Derekamra fonta karjait, mire én erősen a nyakába kapaszkodtam.
- Nem tehetsz róla Aron. Ez elég rossz mindkettőnknek - motyogtam a vállába.
- Valamit tenni fogok!
- Hányszor hallottam már ezt tőled - nevettem fel szomorúan.
- De most úgy is lesz.
- Reméljük - mondtam.

A séta igazán jól telt Nickkel. Beszélgettünk, nevettünk és bele löktem a szökőkútba, ő pedig ezután csuron vizesen magához ölelt, ahogy ígérte,  amit nevetve tűrtem.
Délután készültem Taegannel az esti bálra.  Már alig vártam, hogy megmutassa a ruhámat.  Őszintén szólva elég sokszor túloz, viszont most tökéletesen eltalálta! Sötétkék, csillogó és kiemeli amimet kell, de mégsem túlságosan.
Az este is nagyon jól telt. Aron és Nickholas is remekül festett az öltönyeikben, akár egy James Bond filmben, két főszereplővel. Ráadásul Aronnal is volt egy pár lopott percünk egy tánc erejéig.
Ma pedig, a mi eljegyzési bálunk van Nickkel. Egész nap ki se látszottunk a szervezés alól. De azt hiszem legalább ebédeltünk. A téma színe a piros lesz, így hatalmas uszályú piros ruhát kapok, Nick pedig piros nyakkendőt. Hát igen... ő kicsit könnyebben megússza a dolgot.

- Esküszöm, ha elfogok esni ebben a ruhában, akkor levágok egy hisztit és mindenkit haza zavarok! - mondtam a vőlegényemnek, mielőtt indultunk volna le együtt,  mint ünnepeltek a lépcsőn.
- Gyönyörű vagy - bókolt - Ügyes leszel - biztatott.
- Nyilván - forgattam a szemeimet - Ennek a cipőnek a sarkával simán leszúrhatnék valakit - húztam fela ruhám elejét.
- Én csak egy kecses lábat látok egy szép cipőben - suttogta, mert elkezdett nagyi lent beszélni.
- Akkor is azt mond hogy kecses vagyok, ha elzakózok majd.
- Nem lesz rá szükség. Ha szeretnéd egész este melletted leszek.
- Ez egy nagyon jó ötlet - bólogattam hevesen - Köszönöm - adtam egy apró puszit az arcára.
Mikor bemondtak minket, elég lassan, de biztosan leértünk. Nick ígéretéhez híven mindig mellettem volt, aminek nagyon örültem és ahogy elnéztem mindenki, egy ember kivételével. Ugyanis, ahogy tekintetünk összeakadt elfordult, majd elnézést kérve elhagyta a bál termet. Hasonlóképpen tettem és biztosítottam a vőlegényemet arról,  hogy csak a mosdóba megyek, ami persze hazugság volt.
Aront a legközelebbi folyosó végén találtam meg.
- Sajnálom,  de nem bírtam - hajtotta le a fejét.
- Én is így érzek, amikor Ameliára és rád nézek - simítottam végig a karján.
- Pokoli nagy szenvedés - sóhajtotta fájdalmasan.
- Aron... Nickkel csak barátok vagyunk. Már az elején tisztáztuk, hogy nem akarunk többet a másiktól.
- Tényleg? - csillant meg a remény a szemeiben.
- Igen. Téged szeretlek - mosolyogtam rá.
Hatalmas mosollyal az arcán kezébe fogta az arcomat és boldogan csak ennyit mondott:
- Elintézek pár napot magunknak, komolyan! Csak adj egy hetet.
- Én adok.
- Köszönöm! Jobb lesz, ha vissza megyek - puszilt homlokon, majd nagy léptekkel eltűnt.
- Minden rendben van? - bukkant fel mellettem Nickholas.
- Igen, csak jó volt egy kicsit nyugodtan csodálni a tájat -mosolyogtam rá.
- Akkor rendben. Indulhatunk leendő Mrs. Hillford? - nyújtotta a kezét felém.
- Persze Mr. Hillford, örömmel - fogtam meg, majd visszavettük az irányt a bál terem felé, miközben egy kérdés cikázott az agyamban.
Vajon Aron tényleg elintéz nekünk pár napot?

2. rész - 20. Nap

Sziasztok! Itt is van az új rész. Remélem tetszeni fog, jövőhéten jelentkezem! Jó olvasást ;)

Zuhanyoztam, hajatmostam, szépen beszárítottam. Felvettem egy elfogadható ruhát, majd visszaindultam mamához és anyához.
- Eleonora nem szeretném, ha a mai dolog mégegyszer előfordulna - köszöntött nagyi.
- Értettem - bólintottam egy aprót.
- Miért? Mi történt ma? - kapkodta a fejét anya.
- Igérem elmondom még ma - válaszoltam neki.
- Ajánlom is kisasszony!
Nagyszerű! A vőlegényem érkezése előtt egy olyan fiúval csókolózok,aki jegyben jár. Tudnék most pár, nem kedves jelzőt mondani magamra.
Pár percen belül megjöttek a többiek Amelia, Aron oldalán állt, szorosan belekarolva a fiúba. Utánuk Teagen jött, arcán hatalmas vigyorral. Van egy olyan sejtésem, hogy ez a Thomas herceg beleegyezett abba, hogy idelátogat. Majd említenem kéne nagyinak, nehogy váratlanul fogadja, mikor a herceg megjelenik egy hétre elegendő öltözékkel és ő semmit sem tudna róla. Na akkor már tényleg nagyon nagy bajban lennék. A magassarkú cipőmben viszont már nem éreztem a lábamat. Nem tudom hogy leszek képes ilyen lábbeliket hordani egész életemben. Az már más dolog hogy egy csigánál is lassabban haladok benne, mert ha gyorsabb tempóra váltanék, elesnék.
- Bejelentem, Gregor Nickholas Hillford herceg és családja megérkeztek - jelentette be Liliana.
Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy az ajtó kinyíljon előttünk és belépjen rajta az az ember, akivel le kell majd élnem az életem hátralevő részét. Mikor megpillantottam, első ránézésre azt mondanám, hogy nem rossz. Éj fekete haja volt, kicsit összevissza állt a feje tetején, mintha elaludt volna idefele jövet. Szemei kékek voltak egy kis barnával keverve. Ezt hívják hetero kromiának nem? Egy egyszerű kék inget viselt, fekete nadrággal és cipővel. Igazán normálisnak tűnt első ránézésre.
- Üdvözlöm Eleonora hercegnő - hajolt meg.
- Szintúgy herceg - hajoltam meg én is - De kérlek hívj csak Lenának és tegeződjünk - kértem.
- Remek ötlet - mosolyodott el - Akkor hívj csak Nicknek.
- Nem Gregor vagy? - lepődtem meg.
- De, viszont nem szeretem, ezért használom inkább a második nevemet - magyarázta meg.
- Okos dolog - bólogattam elismerően.
- Neked mi a második neved? - kérdezte.
- Valeria, szóval rögtön verd ki a fejedből, hogy így hívsz.
- Mert? - nevette el magát kedvesen, nem úgy, mintha kiakarna gúnyolni.
- Mert akkor véletlenül Gregornak foglak szólítani. Nem mindig jó a névmemóriám sajnos - ráztam meg a fejem.
- Értettem Lena - mosolyodott el megint.
- Úgy látom már megkezdtétek az ismerkedést. Nickholas mi lenne ha megnéznéd a szobád, majd Lenával itt lent találkoztok és elmentek egy sétára? - kérdezte anya.
- Kiváló ötlet Mrs. Benett - mosolyodott el - 10 perc és itt leszek - fordult felém, majd sietős léptekkel odébb ment bemutatkozni a többieknek és utána felfele vette az irányt.
- Na miről is kell beszélnünk kisasszony? - fordult felém azonnal.
- Anyaaaa - nyöszörögtem.
- Nincs semmi anya. Tessék szépen elmondani mire gondolt a nagymamád, amikor azt mondta hogy ez ne forduljon elő többet!
- Aronnal kicsit összegabalyodtunk mielőtt jött volna Nickholas - bámultam a földet.
- Mit értesz azon hogy összegabalyodtatok? - faggatott tovább.
- Ajj megcsókolt, én meg hagytam neki, de esküszöm ez volt az utolsó eset! - védekeztem.
- Úgy legyen! Lena - sóhajtott - Ha egy országot szeretnél irányítani, előtte férjhez kell menned és itt van neked Nickholas, aki beleegyezett, hogy megfogja kérni a kezedet. Ráadásul úgy látom elég jól kijöttetek így elsőre. Ne rontsd el ezt kislányom - kérte.
- Nem fogom, ígérem - mondtam.
- Meglátjuk. Jó sétát - kacsintott.
- Na de anya! - nevettem el magamat.
- Látom milyen jól megvagytok a herceggel - mondta gúnyosan Aron, mikor anya hallótávolságon kívül került.
- Látom milyen undorítóan ragaszkodva kapaszkodik beléd a mennyasszonyod - vágtam vissza.
- Tudod mi van velünk - sziszegte.
- Te is nagyon jól tudod, hogy velem mi van, szóval nekem ne prédikálj! - akadtam ki.
- Nem prédikálok, de úgy látom nagyon is jól kijösz vele!
- És akkor mi van? - kérdeztem.
- Mit akarsz ezzel igazából elérni? - kérdezett vissza.
- Boldog akarok lenni! Érted? Akarok egy boldog véget a magam részéről is - suttogtam.
- Soha nem leszel boldog nélkülem és ezt te is tudod - jegyezte meg.
- Lena indulhatunk? - állt meg mellettünk Nick és kinyújtotta felém a kezét.
- Persze - mosolyogtam rá és a kezébe helyeztem az enyémet.
Elköszöntünk Arontól, és a nagy udvar felé indultunk.
- Na és milyen volt a dzsungelban? - kérdezte.
- Egyszerűen félelmetes. Halálra voltam rémülve. Abban sem voltam biztos hogy élve kijutunk onnan - válaszoltam.
- Kár lett volna egy ilyen szépségért - bókolt.
- Köszönöm - pirultam el és folytattuk az utunkat.

Nickkel a héten egész jól megismerkedtünk. Amolyan legjobb barátokká váltunk. Nem közeledett, csak annyit, amennyit én akartam. Témákból sosem fogytunk ki. Egy szóval nagyon is élveztük egymást társaságát.
- Lena szeretnék kérdezni tőled valami nagyon fontosat - váltott komolyra és megállt egy fa alatt a sétánk közben.
- Minden rendben? - néztem rá.
- Persze - ereszkedett fél térdre.
Te jó Isten!
- Ez a gyűrű a nagymamámé volt. - nyitotta ki a kis bársonydobozt, amit nem rég a zsebéből szedett ki - Ő és a nagyapám 52 évig boldog házasságban éltek. Szeretném, hogy ennek szimbólumaként mi velünk is ez történjen. Eleonora Valeria Benett hercegnő hozzám jösz feleségül? - tette fel a nagy kérdést.
Valóban ezt akarom? Nickkel élni 52 éven keresztül?
- Igen - bólogattam.
- Igen? - kérdezett vissza, mintha nem hallotta volna rendesen.
- Igen - nevettem.
- Igen!! - állt fel és elkapva a derekamat megpörgetett a levegőben.
Mikor letett az arcán boldog mosollyal ráhúzta a gyönyörű gyémánt gyűrűt az ujjamra. Csodálattal néztem fel rá és meghatottan, hogy egy családi örökségét adta át nekem. Következmények nélkül lábujjhelyre álltam - elég magas - és közvetlenül a szája szélére adtam egy apró csókot.
- Elmondjuk nekik, vagy legyünk szemetek és tudják meg az újságból? - vigyorgott, ahogy kézenfogva a palota fele sétáltunk.
- Újságból?
- Nem láttad? Délutánra már biztos, hogy mindenhol mi leszünk a téma.

Nick nem mondott hülyeséget. Délután éppen a szobámban ültem, amikor Aron rontott be rajta.
- Ez mi? - dobta le elém az újságot, főcímmel az elején.
A ROMANTIKUS LEÁNYKÉRÉS
- Ez pont így van ahogy a cikk írja - mondtam.
- Igent mondtál neki? - füstölgött.
- Mond meg te -mutattam fel a gyűrűs kezemet.
- Hogy tehetted ezt meg? Azt hittem szeretsz! - kiabált.
- Már bocsáss meg, de én hogy mertem megtenni? Nem én titkoltam el hogy van egy mennyasszonyom, miközben megfektettem egy lányt a dzsungel kellős közepén! Ott van neked Amelia, összeházasodtok. Nem tudtam tovább várni Aron. Egy hónap múlva királynő leszek és a feltétele a házasság. Lépnem kellett! Ha pedig azt mondod hogy nem szeretlek, akkor egy igazi, nagy seggfej vagy! - akadtam ki.
- Csak visszatért a régi szókincsed - mondta.
- Az mindig is itt volt - csattantam fel.
- Kopp, kopp. Na hadd lássam azt a gyűrűt, amiről mindenki áradozik - jött be a szobába Taegan - Hoppá, megzavartam valamit? - nézett ránk.
- Nem, csak beszélgettünk. Aron épp indulni készült, mivel egy csomó esküvői előkészülete van még - válaszoltam.
- Igaz. Amelia keres - fordult az említett felé Taegan.
- Akkor megyek is. Sziasztok - köszönt el és már ajtón kívül volt.
Miután a barátnőm megcsodálta a gyűrűmet, elmesélte hogy Thomas herceg holnapután jön és köszöni hogy beszéltem a nagyival hogy eljöhessen ide. Valamint mondta, hogy mama azt üzeni, hogy Thomas herceg érkezése miatt tartunk egy bált, illetve utána lévő nap is hogy az eljegyzést megünnepeljük, majd elment mert Thomas beszélni szeretett volna vele. Ezután unalalmamban megfogtam az újságot, amit Aron itt hagyott.

ROMANTIKUS LEÁNYKÉRÉS
Ma reggel  szemtanui lehettünk Eleonora hercegnő és Nickholas herceg eljegyzésének. A 21 éves herceg féltérdre ereszkedve kérte meg szive választottjának kezét, nagymamája gyémánt gyűrűjével. A 19 éves hercegnő örömmel mondott igent, majd egy rövid csókkal pecsélteték meg. Gratulálunk nekik eme jeles eseményhez és alig várjuk már az esküvőjüket, hogy aztán véglegesen együtt boldogak lehessenek!
Vajon tényleg együtt lehetek boldogan, örökre Nickkel, ahogy a cikk is irja?