2. rész - 19. Nap

Helloka! Tervezem beiktatni a heti egy részt, szóval igyekszem:) Jó olvasást, várom a kommenteket :)

Az életem a fejetetejére állt. Egy csepp szabadidőm nincsen, ráadásul ma érkezik a vőlegényem, akihez kedvesnek kéne lennem, de mostanában nagyon ideges vagyok. Amelia, Aron, akkor a vőlegényem, a sok tennivaló... Teagen meg azért jött, hogy velem töltse a szünetet, erre alig tudok időt szakítani rá. A legrosszabb barátnő vagyok a világon! A normális emberek többsége ilyenkor berúg, hogy egy kis időre az alkohol mámora elfelejtesse velük a problémájukat. Bár én is megtehetném most. Nem vagyok egy alkoholista, de időnként jól esne egy-két pohár bor például, leginkább ilyen nehéz időszakban. De hogy nézne már ki hogy egy hercegnő leissza magát? Az biztos, hogy a jövőmnek vége lenne. Ezért minden este a fagyiba fojtom bànatom, általában sárgadinnyésbe csokiöntettel.

Sietve keresem Teagent, hogy megkérjem tartson ma velem, amíg nem jön a jövendőbelim.
- Teagen!
- Téged látni? - néz rám.
- Sajnálom, azt se tudom hol áll a fejem. Szeretném, hogy amíg nem kell megint elrohannom, menjünk fel a szobámba és beszélgessünk - kértem.
- Alig bírtam kivárni mikor mondod ezt! Annyi mesélnivalóm van! Indulás - indul el a lépcső irányába.
A szobámba beérve becsuktam az ajtót, majd leültem az ágyra.
- Na mondjad - vigyorogtam rá.
- Megismertem valakit - kezdte - A neve Thomas és herceg!
- Ez nagyon jó hír - virultam.
- Igen, azt hiszem - pirult el - A születésnapi bálodon találkoztunk először, néztem ahogy Aron magyarázkodik neked és hirtelen ott termett és felkért táncolni, bár én azt nem nevezném annak. Elég sokszor léptünk egymás lábára - emlékezett vissza.
- Mint egy könyvben - vigyorodtam el.
- Igen, annyi különbséggel hogy ez nem múlt el pár perc alatt, mert belenéztem a szemébe.
- Gondoltam és ezután mi volt? - sürgettem.
- Beszélgettünk és táncoltunk. Azután telefonszámot cseréltünk és azóta tartjuk a kapcsolatot. Azt mondta nemsokára idelátogat - pirult el.
- Hát ez nagyszerű hír!
- Valamennyire igen - sóhajtott.
- Mi  a baj?
- Lena, ő herceg, én pedig nem. Kedveljük egymást, de nem tudom hogy lehet-e ez komoly dolog - szomorodott el.
- Ő a legnagyobb a családban, igaz? - kértdeztem, mire csak bólintott - Nem tudom Taegan - sóhajtottam fáradtan - A legjobb az lenne, ha már az elején tisztáznátok a dolgaitokat. Hívd el ide, szívesen látjuk - biztattam.
- Igazán? - vidult fel.
- Persze, menj és hívd fel - nevettem.
- Te vagy a legjobb barátnő! És köszönöm! - sprintelt el.
Vigyorogva mentem ki az ajtón, egyenesen a moziterembe, mert ki voltam éhezve egy jó kis filmre.
Szépen bevackoltam magam és elindítottam a Neveletlen hercegnő 2-t . Én mondom ezt a filmet soha nem lehet megunni, na meg azért Nick is elég jó pasi benne.
A film felénél járhattam, amikor ajtócsapódásra kaptam fel a fejemet. Nem igaz már soha nincs egy kis nyugtom? Nincs.
- Aron mit keresel itt? - néztem rá, miközben megnyomtam a stop gombot.
- Amelia elől bújkálok - válaszolta.
- Nem gondolod, hogy ez kissé... Hogy is mondjam..? Gyerekes? -találtam meg a megfelelő szót rá.
- Már az esküvőt tervezi. Ezzel üldöz egész nap. Elegem van! Nem akarok vele összeházasodni - közölte.
- Esetleg mond meg neki - tanácsoltam.
- Nem lehet... Szerelmes belém. Nem akarom megbántani - magyarázta.
- Akkor meg így jártál - vontam vállat, majd elindítottam a filmet, azzal a céllal hogy folytatom.
- Kösz - dünnyögte.
- Még is mi a francot vársz Aron? Hogy én közöljem vele, miközben elmondom neki hogy megcsaltad velem? Rohadtul meg mondtam hogy engem hagyjál békén! Átbasztál! Elcseszted! Foglalkozz a mennyasszonyoddal! Szeress bele, ha nem mered kidobni! - oktattam ki, bár az utolsó mondat nyögve-nyelve sikerült.
- Másba vagyok szerelmes - nézett rám.
- Te döntöttél így. Te is tudod - vádoltam.
- Rendbe teszek mindent megígértem, csak állj mellettem - kérte.
- Nem tehetem. Egyébként is, nekem is megvannak a problémáim.
- Mik?
- Jön a vőlegényem Aron! Elfoglalom a trónt! Semmi időm nincsen, egy hülye filmet se tudok megnézni nyugodtan! - akadtam ki.
- Mit nézel? - terelte a témát és lehuppant a mellettem lévő székre.
- Neveletlen hercegnőt. Gyakorlom a filmből a dolgokat - mondtam komolyan.
-  Tényleg? - lepődött meg.
- Dehogyis! - nevettem el magam - Csak imádom benne a ruhákat, meg azt a hapsit -mutattam a vetítővászonra.
- Szóval férfiakat bámulsz a filmekben - állította.
- Előfordul - értettem egyet - Egyetemmel mi lesz? - váltottam hirtelen.
-Mi lenne? Már lediplomáztam az érettségi után, ahogy előkerültünk. Te?
- Nekem is valami ilyesmi. Gyorsított eljárás kellett, mert nagyi nyár végén lemond és én jövök a helyére. Mennyi az idő? - kérdeztem magamtól és előhúztam a telefonomat - Úristen! Már negyed 3 van! - ugrottam fel a helyemről.
- És? - kérdezte Aron.
- Mi és? 45 perc és itt van Gregor!
- Ki ez a bájgúnár? - vonta fel a szemöldökét.
- Ő a vőlegényem és mindjárt itt lesz! - indultam az ajtó felé.
- Várj Lena! - kapta el a karom - Máris itt van?
- Aron nem tudom hogy neked feltűnt-e, de július végét tapossuk. Mit gondoltál az utolsó pillanatban fog jönni? Azért megismerném mielőtt egy életre mellette maradok - mondtam.
- Egy életre? - nézett ràm.
Szemeimben fájdalmat láttam.
- Igen - suttogtam.
- Még a héten beszélek Ameliával - jelentette ki - Rajtam kívül senkié sem lehetsz egy életen át - lépett közelebb hozzám.
- Aron túl késő! Nem mondhatom meg neki hogy, kösz hogy ide látogattál, de mivel a fiú, akibe szerelmes vagyok elküldte a barátnőjét, így nyugodtan együtt lehetek vele. Mi befejeztük! Barátság az ami lehet köztünk - gyülekeztek könnyek a szemembe.
- Ne mondj ilyet! - kiáltott rám rémületében.
- Miért mit mondjak? - eredtek el a könnyeim - Ez az igazság! Mi nem lehetünk együtt érted?
A beszélgetésünk egyre közelebb jött hozzám, így most szó nélkül átszelte azt a kis távolságot és ajkait az enyémekre tapasztotta. Csókja kétségbeejtő volt és szerelemmel teli. Megmarkoltam a pólóját és még közelebb rántottam magamhoz, ha ilyen lehetséges. Az egész testem bizsergett és a lelkem mélyén tudtam hogy ez a mi búcsúnk.
- Lena már mindenhol kerestek! Menjél fel és készülődj Gregor mindjárt itt... - nézett ránk nagyi - Lesz.
- Megyek - bólintottam, majd belenéztem utoljára ilyen közelről azokba a szempárokba, majd elindultam darabokban a szobám felé.