2. rész - 16. Nap

Nagyon hamar itt az új rész. Remélem tetszik!  Jó olvasást :)

Egy hete folyamatosan sírok. A szemeim vérvörösek és fel vannak dagadva. A szobalányaim nem győzik eltüntetni a nyomokat, amiket szabadidőmben - vagyis este - teszek. A családom, vagyis anya, nagymamám és Philippe - akit már családtagnak tekintek - átlátnak rajtam, amíg a kastély többi lakója, illetve Koppenhágában élő emberek semmit nem sejtenek. Nem is vetne jó fényt rajtam ha meg látnák hogy a leendő királynő még a személyes dolgait se tudja elintézni, nem hogy egy egész országot irányítson.
Aronról szerencsére - vagy valahol legmélyebben bánatomra - nem találkoztam, a nagymamám mesél róla néha, de csak amikor muszáj a két ország ügyeit megbeszélni, ezen kívül nem említi meg, mert tisztában van a dolgokkal. Valamint azt mondta hogy, mint az unokájának azt mondaná hogy nagyon aljas húzás volt a fiútól. Legalább egyetértünk. Ezen belül nem tudom elfelejteni. Hiába tette amit tett, akkor is szeretem. Ez nem egy gyorsan elmúló érzés, hanem hosszantartó, ami biztos belém vésődött örök életemre. Amilyen felemelően, egetrengető volt, most oly annyira szenvedős és fájdalmas. Ez az érzés egy hét alatt azt hiszem hogy csak még jobban erősödött.

Egy újabb nap, újabb tanulással és feladatokkal. A koronázási időpont ketyeg és nekem még nagyon sok tudást, illetve tapasztalatot kell magamba szívnom. A szobalányaim, Anne és Emily már behoztak a reggelimet, aminek turkálva nekiálltam, amíg ők kivilágították a lakosztályomat.
- Jó reggelt! Hogy van ma? - tette fel a kérdést Emily.
- Mondtam már hogy tegezzetek nyugodtan, alig vagytok idősebbek nálam 4 évnél. Szeretném, ha jóban lennénk - mondtam, miközben meg rágtam a tojást.
- Akkor, mint egy barát azt mondom hogy egyél. Mióta megérkeztél, alig eszel valamit, csak turkálsz - világosított fel az egyértelműre Annie.
- Nem igazán vagyok mostanában éhes - szurkáltam a villámmal a tojást.
- Egy fiú se ér ennyit hercegnő... Lena - javította ki magát Emily.
- Még akkor se ha életem talán legszebb hónapja volt az az egy hónap, ahol megismertem álmaim hercegét szó szerint. Akinek odaadtam magam, mert bele szerettem, majd amint kikerültünk a dzsungelből kiderült ki is ő valójában és hogy jegyese van? - sóhajtottam tanácstalanul - És az a probléma hogy az érzéseim nem változtak.
- Ki ez a fiú?
- A Norvég herceg - suttogtam.
- Aron Daniel Westford herceg? - csodálkoztak, mire csak bólintottam egyet - Pedig olyan karót nyeltnek tűnik.
- Az is volt! Meg rettentően okos, amit fitogtatott is, de aztán jobban megismertem...
- A lehető legközelebbről - tette hozzá Anne, mire Emilyvel elnevettük magunkat.
- Hát remélem azzal jobb kedvre tudunk deríteni hogy Teagen Adams lent vár téged - mosolyogtak rám.
- Nem küldenétek fel? 11-ig úgy sincs teendőm, így az ágyamban szeretnék lenni - kértem őket, mire bólintottak és kimentek.
- Kopp, kopp! - hallottam kintről az imitálast egy ismerős hangtól.
- Gyere csak be - mondtam.
- A madarak csiripelték hogy valakinek igen szüksége van a legjobb barátnőjére, valamint hogy az a valaki nem eszik rendesen - húzta el a száját - Lena enned kell ez nem játék! Én megértem hogy Aron miatt van, aki megjegyzem egy köcsög, de a testi épségeddel nem játszunk! - figyelmeztett és még a mutatóujját  is felemelte.
- Igazad van, csak annyira rossz hogy kihasznált, és ettől szomorú vagyok és ideges egyszerre.
- Üsd csak meg bátran ha meglátod! Én majd megakadályozom hogy a többiek ne szakítsák félbe az akciódat.
- Megegyeztünk - nevettem fel.
- Helyes, és most szedd össze magad, mert körbevezetsz a városban - tapsolt kettőt - Tudtommal 11 óráig szabad vagy.
- Jól tudod - bólintottam - Már is csak reggelizek. Kérsz?
- Lena ez a te reggelid.
- Tudom, de normál esetben sem ennék meg ennyi mennyiséget - közöltem, mire igazat adott és elpusztítottunk mindent a tányérról.
Ezek után a szekrényem felé vettem az irányt - vagy inkább egy kis szoba felé - és kiveztem egy utcai ruhát. Kicsit jó érzés hogy nem kell kosztümben lennem. A hajamat csak kifésültem és felraktam egy minimális sminket.
Majd Teagen maga után húzva engem rontott ki az autóhoz és indultunk a városnézésre. Koppenhága még egy hét után is ugyanannyira  letud nyűgözni. Bejártuk a fontosabb helyeket, már amennyire időnk volt.
- Meddig maradsz? - kérdeztem.
- Már rúgna ki a palotából felség? - sértődött meg.
- Dehogy! Csak kiváncsi vagyok.
- A nyári szünetet itt töltöm. Megnézem ahogy azt a dögnehéz koronát a fejedre teszik - vigyorgott - Meg hátha találok valami jó kis herceget magamnak.
- Valószínű hogy találsz. Jövőhéten lesz a szülinapom. Nagyi minden létező fontos embert meghívott. Mindenki itt lesz aki számít - mondtam.
A palotába visszaérve egyből nekiláttam a teendőimnek. Tanulás, majd árvaházba mentünk. Végül nagyi mellett meg kellett jelennem valamilyen rendezvényen. Hazaérve kidőltem a társalgóban, amíg nagyi telefonon beszélt valakivel.
- ...örömmel látunk titeket eme eseményre az unokáddal. Igen, önek is Harold - tette le - Na jó. Tudom hogy most a legkevésbé hiányzott ez neked, de az etikett megkövetelte - fordult felém.
- Mit? - érdeklődtem.
- Aron herceget és Harold királyt meghívtam a szülinapodra.
- Hogy mit csináltál? - ijedtem meg.
- Nem, nem! Mond vissza! Nem akarok találkozni vele, semmilyen formában se!
- Nem tehettem mást. Bajt okozott, ha nem kapnak meghívást - világosított fel.
- A francba! - szitkozódtam.
- Eleonora! -szólt rám élesen anya a hátam mögül.
- Bocsánat - motyogtam.
- Tudom hogy rossz neked, kellemetlen dolog lesz ez, de ki kell bírnod - mondta anya.
- Hát te mondtad hogy mindenki ott lesz, aki számít. Úgy látszik ők is számítanak - veregetett hátba Teagen.

Az elmúlt hét teljesen elvette az időmet, ugyanis a szülinapot szerveztük. Így csak szabadidőmben tudtam idegeskedni Aron miatt. De eljött ez a mai nap is, amikor szembesülnöm kell vele. Reggel Anne és Emily reggel egy forró vízzel teli káddal vártak mondván " most meglátja a herceg hogy mit veszített". Én meg beleegyeztem. Na meg azért is mert egy kész wellnes szállodában éreztem magam egész nap Teagennel és az este felé elkezdték megcsinálni a hajamat és a sminkemet is. A végeredmény egyszerűen fantasztikus lett és a mellé illő fehér báliruhámmal és fejdíszemmel, tényleg szépnek éreztem magam.
- Hercegnő majd bejelentik ön kilép ezen az ajtón, integet és lelibben a lépcsőkön - ismertette a tervet Andrea, az egyik szervező.
- Rendben - bólintottam.
A zajok egyre hangosabbak lettek, ezzel jelezve hogy egyre több vendég van odalent.
- Bejelentem az ünnepelt, Eleonora Valeria Benett hecegnő megérkezett - kiáltotta be az egyik őr, mire két oldalról kinyitották nekem az ajtót.
Óvatos léptekkel - nehogy elessek a magassarkúmban - elindultam előre. A korláthoz érve integettem és mosolyogtam emberekre. Lassan elindultam lefele a lepcsőn, miközben a tartottam a szemkontaktust a többiekkel. Lent nagyi várt Philippel az oldalán. A férdi nyújtotta nekem a kezét, majd nagymamámat elengedve, vele kezdtem meg a bálon az első táncot. Ez után hercegekkel táncoltam egész este. A lábamat már nem éreztem, de felemelő érzés volt.
- Szabad egy táncra? - szólalt meg mellettem egy igazán ismerős hang.
A herceg, akivel táncoltam meghajolt, majd távozott és a helyére beállt Aron.
- Szia Lena - suttogta, miközben felvette az alaptartást.
- Eleonora - javítottam ki.
- Ne haragudj már rám kérlek... Tudom nagyon elrontottam - kezdtünk el táncolni.
- Hogy van a mennyasszonya herceg? - hagytam figyelmen kívül a mondandóját.
- Amelia aggódott, de nem igazán érdekel. Mást szeretek.
- Micsoda szerencse hogy előkerültünk nem igaz? Bizonyára majd kicsattan a jegyese örömében hogy előkerült felséged - mondtam.
- Lena ne tedd ezt - könyörgött.
- Eleonora vagyok érted? Sajnálod? Én is sok mindent sajnálok. Legfőképpen azt hogy beléd szerettem és most szenvedek miatta. Hogy két hete egy Paris Hilton féle vakolattal élek, mert el kell tüntetnem a sirás nyomait, merta tudat hogy hazudtál és mással vagy erre késztett - vallottam be, mire Aron arca teljesen elkomorult - Ha most megbocsátasz mások is várnak még. Nagyon örültem - pukedliztem és amilyen gyorsan kifutottam a kertbe hogy a szenvedésemet elfújja a szél.