2. rész - 17. Nap

Sziasztok! Tudom hogy későn érkezett a rész, de tanulnom kellett nem sokára itt vannak a vizsgáim, az év vége és nagyon belekell húznom! De megérkezett. Jó olvasást! :)

- Lena azonnal kelj fel! Nagy gáz van! - rontott be a szobámba Teagen.
- Mi az megijedtél, mert oszlik a One Direction? - fúrtam bele a fejemet a párnába.

- Az is egy katasztrofális dolog, de én valami teljesen másra gondoltam.

- Még 5 percet - nyöszörögtem.
- Hát jól van, akkor majd te észreveszed majd, ha Aronnal összefutsz a palotában.
- Micsoda? - ültem fel hirtelen - Nem mentek el este?s
- Harold király rosszul lett tegnap, így nagyid nem engedte hogy elinduljanak - mesélte.
- De már ma mennek nem?
- Nagyon összeszedhetett valamit, mert még nem jött helyre. Egy ideig biztos itt lesznek - közölte.
- A francba! - szitkozódtam.
- Kösd fel a gatyád! Aron mindig a nyomodban lesz hogy bocsánatot kérjen! - figyelmeztetett.
- Nem lesz, mert nekem teendőim vannak - jutott eszembe.
- Igen, amikre nagymamád a fiút is hívta.
- Hát ez rohadtul jó! Nagyinak is ilyeneknek kell eszébe jutnia - fújtattam.
- Nem tehetett mást, mert bunkóság lett volna tőle - védte - Ne hibáztasd!

- Igazad van... Ez is csak velem történhetett meg. Nincs a világon olyan nagy szerencsétlen, mint én! - jelentettem ki.

- Nem én mondta! - tette fel a kezeit - Egyébként nagyid mondta hogy keljél, mert dolog van - szólt még a háta mögül, majd maga után bezárva az ajtót kiment.

Időm se volt gondolkodni, mert Anne és Emily már jöttek is be és hozták a reggelimet, miközben közölték, hogy nagymamámmal kell mennem valami megbeszélésre az ország ügyeivel kapcsolatba, majd utána megint az árvaházba. Felvettem egy egyszerű, de mégis stílusos kosztümöt, a hajamon átmentem vasalóval párszor, majd rohantam is lefele, mert késében voltam.

- Késtél! - igazolta a dolgot mama.

- Kemény 2 percet! Egyébként is azt tanultam tőled, hogy egy hercegnő nem késik, mindig mások érkeznek túl korán - húztam ki magam.

- Ez így van. Kíváncsi voltam hogy eszedbe jut e - mondta -Lena, Aron is jön  velünk -  mutatott az említettre maga mellett.

- Értesültem róla - néztem a fiúra összeszűkített szemekkel - Jobbulást a nagyapádnak, majd benézek hozzá ha lesz egy kis időm - mondtam udvariasan.

- Biztosan nagyon örülne látogatásodnak - válaszolta.

- Aron mondta, hogy sokat mesélt rólad a nagyapjának, hogy milyen volt az az egy hónap a dzsungelben. Aron azt mondta hogy ő kifejezettem élvezte. Te?- kérdezte.

- Nos - kezdtem tárgyilagosan - Minden szép és jó volt, mintha egy buborékban lennénk, aztán az kipukkadt és beözönlöttek a hazugságok és a titkok.
- Ideje indulnunk - terelte a szót nagyi, látva az eszelős tekintetemet és Aron csalódott arcát.
Elmentünk az országházba és bementünk a tárgyalóterembe, ahol elfogadtuk a kijelölt helyünket. A megbeszélni valókat sorban tárgyaltuk, megoldást kerestünk rájuk. Eléggé unalmas volt, bár egy dologra én is felfigyeltem.
- És az utolsó dolog pedig, az hogy mit kéne tennünk a Pyromen nevű céggel, akik dán, illetve angol felirat nélkül gyártották az egyik gyógyszerüket, emiatt egy gyerek, valamelyik mellékhatásától kórházba került. Szerencsére az állapotát már stabilizálták, ellenben a cég nem akar érthető feliratot rakni a gyógyszerre, mert nekik az plusz pénz - ismertette az ügyet az egyik férfi.
- Hogy micsoda? - kaptam fel a fejemet - Hol van ez a cég? - kérdeztem.
- Egy utcányira innen - felelte.
Több se kellett azonnal felpattantam és rohantam is az említett helyre.
- Eleonora hova mész? - kiáltott utánam mama.
- Szerinted tétlenül hagyom hogy egy kisgyerek majdnem meghalt? - perdültem meg a tengelyem körül.
- Majd küldünk nekik felszólítást - mondta Aron.
- Ó, hát azzal sokat elérünk - válaszoltam gúnyosan - Itt személyesen kell elintézni a dolgokat - folytattam az utamat.
Miután a nagyiék rájöttek hogy márpedig engem semmi nem tántorít el ettől, jöttek velem, befejezendőnek titulálva a megbeszélést. A Pyromen cégnél leparkolt a sofőrünk, mire mint akit puskából lőttek ki rohantam be az épületbe, nyomomban pedig a többiek jöttek utánam.
- Jó napot! Miben segíthetek? - néz fel rám a recepciós.
- Az igazgatóval óhajtok beszélni - mondtam.
- Sajnálom, de ha nincs előreegyeztetett időpontja, akkor sajnos nem tudja önt fogadni.
- Mondja meg neki hogy ha nem tud fogadni, akkor nem biztos hogy a jövőhéten meglesz még a cége.
- Mit mondjak ki keresi? - kérdi a nő.
Ez tényleg nincs tisztában azzal hogy ki vagyok?
- Dánia hercegnője - válaszoltam.
A nő felkapta a telefont majd átjelentkezett az igazgatóhoz és ismertette vele a dolgokat.
- Mr. Fiterch várja önöket - mutat az egyik ajtóra.
Gyors léptekkel indulok meg az ajtó felé, majd egy mély lélegzetet véve  kinyitom az ajtót és mindhárman belépünk rajta.
- Jó napot Margit királynő, Aron herceg és Eleonora hercegnő - hajol meg előttünk - Miben állhatok rendelkezésükre?
- Van itt egy kis probléma uram - kezdtem - Értesültünk arról hogy nincs angol, illetve dán  felirat az egyik gyógyszerükön és ezért egy kis gyerek majdnem meghalt. Ennek fényében még mindig nem akarnak megfelelő feliratot rakni rá, ami a törvénnyel ütközik - ismertettem a dolgokat.

- Hercegnő az túl sok plusz pénz lenne a cégnek - mentegetőzött.

- Engem az nem érdekel! Fel tudja fogni azt hogy majd nem meghalt egy gyerek miattuk?! - emeltem fel a hangom - Elmondom mi lesz. Vagy raknak feliratot arra a gyógyszerre,vagy beperelem a cégüket. Világos? - kérdeztem.

- De akkor csődbe megy a vállalatunk...

- Biztosìthatom, hogy nem fog, ha megteszi azt amire kérem önt.

- Rendben - mondta pár perc gondolkodás után.

- Örülök. Remélem minnél hamarabb sikerül elintézni, addig kérem ne adják eladásra ezt a gyógyszert.

- Úgy lesz - bólintott.

- Öröm volt beszélni Mr. Fiterch.

- Önnel is Eleonora hercegnő - hajolt meg - Viszlát.

- Viszlát - köszöntem el.

- Lena! - szólalt meg Aron mögöttem, majd lassan leült mellém.

- Emily ő itt Aron herceg. Nagyon kedves, nem kell tőle félned - mosolyogtam a 4 éves kislányra, akivel éppen a csúzdákról beszélgettünk.

- Szia Emily - köszönt neki Aron.

- Szija - köszönt vissza a lány.

- Mi jóról beszélgettek? - érdeklődött.

- Épp most akajtam meg kérni Lena hercegnőt, hogy ojvasson nekem, de akkor  ojvashatnátok együtt is nekünk - csillantak fel a szemei.

- Persze, hogy olvasunk - mosolyodott el Aron.

- Szólj Sarah néninek, hogy mindjárt megyünk. Addig üljetek le a nagyszobába - mondtam, mire a kislány boldogan elfutott.

- Tessék - fordultam felé.

- Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon jól tetted, hogy ultimatumot  annak a férfinek - mondta.

- Tudom, nem hagyhattam annyiban. Ki tudja ki betegedet volna még meg?

- Igazad van. Figyelj Lena... 

- Nem Aron - ráztam meg a fejem - Nincs miről beszélnünk.

- De van! - ellenkezett.

- Nem, nincsen. Mennyasszonyod van. Azt még meg tudnám bocsátani neked hogy eltitkoltad milyen rangod van, de ezzel nem tudok mit kezdeni - néztem fájdalmas mosollyal rá.

- Lena ez egy elrendezett házasság az egész! Nagyapa döntött így. Én nem ellenkezhettem! - kelt ki magából.

- De akkor is tudnál változtatni ezen, csak gyáva vagy! - ezzel a lendülettel fel is álltam és indultam a nagyszobába, ahol az összes gyerek lekuporodott a földre. 

- Na mit olvassunk, mit szeretnétek? - kérdeztem mosolyogva, mire Sarah néni átnyújtott két ugyanolyan könyvet nekem és Aronnak.

- Ó egy romantikus könyv - ültem le a székemre és kezdtük el olvasni.

A történet egy lányról szól, aki új iskolába kezd el járni - a tipikus sztori - majd beleszeret egy fiúba és jönnek a bonyodalmak.

- Várj Beth! Hallgass meg kérlek! - könyörgött Aron, mint a karaktere.

- Minek? Hogy megint hazudhass nekem Chase? Kérdeztem könnyes szemmel - olvastam.

- Bridget hazudott neked, nem én! Ő csókolt meg, ő kavarta a dolgokat. 

- Miért higyjek neked?

- Mert szeretlek. Szeretlek amióta megláttalak! Soha nem tudlak kiverni a fejemből. Éjjel-nappal csak rád gondolok - nézett fel rám Aron.

Úgy éreztem már nem Chase szerepe miatt mondja ezeket a szavakat.

- Én is szeretlek - mondtam, majd gyorsan belenéztem a könyvbe - Ezután a fiú habozás nélkül odalépett a lány elé és hevesdn megcsókolta. Beth tudta hogy ezek után már minden rendben lesz, és hogy semmi nem állhat közéjük - fejeztem be - Na hogy tetszett? - mosolyogtam a többiekre, mire egymás szavába vágva akartak véleményt nyilvánítani.

Miután kibeszéltük a történetet, ideje volt mennünk. Hátra mentem hogy kihozzam a táskámat, amikor valaki megfogta a karomat hátulról, majd a falnak nyomott.

- Aron... mit csinálsz? - néztem a fiúra nagy szemekkel.

- Nem bírom. Hiányzol - simított végig az arccsontomon, mire meglódult a pulzusom.

- Nem, én haragszom rád - próbáltam tisztán gondolkodni.

- Legszívesebben állandóan a közeledben lennék, a nap minden percében - ajkainkat csak pár miliméter választotta el - Enged meg - suttogta a számba.

- Engedem - mondta csukott szemmel, mire az ajkait hozzányomta az enyémeimhez. 

A felismerés pár másodperc múlva belém csapott és eltoltam magamtól.

- Ezt nem lett volna szabad - mondtam, majd a táskámat megfogva elmenekültem.