07. Nap

Sziasztok madárkáim! :) Itt a következő rész ahogy ígértem hogy hétvégén érkezik. Remélem elnyeri tetszéseteket! A következő rész pontban egy hét múlva érkezik. Ha esetleg picit rövidebb lett sajnálom, de tanulnom kell, mert itt a félév a nyakunkon és nekem itthon nagyon komolyan veszik. Kitör a 3. Világháború, ha hármason lesz higyjétek el. Szóval ha dörög az ég majd két hét múlva, akkor azok csak az itthoniak:DD  Kommenteljetek és jó olvasást! ;)

Délelőtt kellett pár perc míg magamhoz térjek. Az egész világ forgott velem, úgy éreztem, mintha a fejemben egy Asking Alexandria koncert lenne, és a taccsot is bármelyik percben kidobhatom. Soha többet nem tervezem a lerészegedést! Főleg nem fájdalomcsillapító nélkül.
Reggel egy szál pólóban és bugyiban voltam. Nem emlékszem hogy átöltöztem volna, sőt a tegnapi napból csak pár emlekfoszlány maradt meg. Próbálok koncentrálni, hátha valami eszembe jut, de akkor csak felerősödik a koncert hangja a fejemben.
- Jó reggelt - köszönt Aron.
- Ez minden csak jó nem - dörmögtem.
- Mert? - kérdezte.
- Mintha nem tudnád - forgattam meg a szemeimet - Tényleg volt annyi életerőm este, hogy átöltöztessen magam? - néztem a magamon levő ruháimra.
- Én voltam - szólalt meg.
- Mi? Miért? - kaptam fel a fejem.
- Mert az esti kis fürdési kiruccanásod után vizesen magadra húztad a ruháidat, így az is olyan lett, ezért kénytelen voltam - magyarázta.
- Történt valami említésre méltó tegnap? - kérdeztem.
- Nem - nézett más merre.
- Pocsék egy hazudozó vagy - mondtam.
- Lena - sóhajtott - Igen, történt, de már megmondtam, akkor magyarázom meg, ha emlékszel rá - túrt a hajába.
Istenem így még szexibb...
- Szuper! Reggel így találom magam, meg még gondolkozzak is - trappoltam be a szobába, azzal a szándékkal hogy átöltözzek.
Egy buggyos barna rövidnadrágot vettem fel, hozzá fehér trikóval. A hajamat átfésültem, majd lófarokba kötöttem és belebújtam a papucsomba.
Kiérve egy gyors pillantást vetettem Aronra. Háromnegyedes farmernadrág volt rajta, egy piros felsővel, ami engedte kimutatni izmainak vonalait.
Mit meg nem adnék hogy lássam őt félmeztelenül...
A fejemet egyből nemlegesen ráztam a hülye gondolatra. Kiakartam szellőztetni a fejem. Úgy gondoltam a séta majd meghozza az emlékeimet. Igazából nem is csalódtam magamban. A hazafele vezető úton beugrottak - a szerintem - lényeges részek. Egyből gyorsabb tempót vettem fel. Még is mit gondolt hogy nem akarta elmondani?!
- Te megcsókoltál! - vádoltam meg.
- Én azt nem nevezném annak. Inkább szájra puszi.
- És? A szándék a lényeg! Miért? - tettem fel.
- Kiváncsi voltam - vont vállat.
- Ugye ez nem valami hülye teszt kísérlet volt? - képedtem el.
Aron mély levegőt vett és felém fordult.
- Tulajdonképpen de. Arra voltam kiváncsi hogy a részeg embereknek milyen gyorsan tér vissza az előző napi emlékeik, ha valami lényeges, ámbár  szokatlan dolog történik velük - mondta.
- És sikerült? - kérdeztem fapofával.
- Igen. Felkelés után pár órával bekövetkezik - bólintott.
- Hát akkor gratulálok hogy sikerült - hangom teljesen érzelemmentes volt - De remélem azt is tudod hogy így az emberek érzéseivel is játszol - fordultam meg és lefeküdtem a kanapéra hogy elaludjak.
- Bébi én nem úgy gondoltam - jött be Aron a szobába, mielőtt elaludhattam volna.
- Ne nevezz így! - csattantam fel.
- Lena  - nézett a szemembe - Hazudtam. Nem teszt volt, igazából nagyon is kedvellek - mondta.
- De akkor miért nem ezt mondtad? - ültem fel.
- Mert elég furcsán jött volna ki valljuk be - mosolygott.
- Igazad van - kacagtam, majd éreztem hogy egy ismerős száj megint érintkezik az enyémmel...
Édes álmomból ugyanaz a férfi hang ébresztett fel, mint aki benne volt.
- Lena kelj fel!
- Mi az? Már aludni se lehet? Fáj neked vagy mi? - kérdeztem dühösen, ugyanis megzavarta a fantasztikus álmomat.
- A nevemet mondtad.
- És akkor?
- Rólam álmodtál? - kérdezett vissza.
- Rohadtul nincs közöd hozzá! Ez az én személyes terem oké? Ne végezgess rajtam teszteket, mert cseszettül unom! Ezzel a húzásoddal nagyon betettél Aron! Hagyj most egy darabig békén engem! - kértem.
- Tényleg ezt szeretnéd?
- Jelen pillanatban? Eléggé - válaszolta.
- Rendben van - nézett rám szemeivel, amik kiismerhetetlenek voltak - Kérdezhetek még valamit?
- Mi az? - adtam meg magam.
- Érzel irántam valamit? - kérdezte meg kerek perec.
- Nem hinném hogy ez már aktuális - hunytam le a szemem.
Pár perc múlva éreztem hogy az álmom vége teljesül. Az ajkunk megint összeért, de mielőtt magával ragadott volna a pillanat elhúzódtam.
- Ez így nem megy - ráztam a fejem - Nem játszhatsz az érzéseimmel! Megbántottál... Tedd rendbe magadban a dolgokat, mert ez így nem működik - mondtam ki a szavakat kíméletlenül, majd elmentem mellette, miközben belül apró darabokra zsugorodtam.