06. Nap

Sziasztok madárkáim!:) Tudom hogy elég sokat késtem a résszel, de amíg iskola volt akkor tanultam, mert egy halom dolgozatot írtunk, ráadásul közbe még le is betegedtem... Utána meg már jött a karácsony és megyünk mindenhova:) De végre itt a rész és ígérem hogy a következő részt rendesen időpontban hozom:) Jó olvasást:)!

- Lena állj már meg! - kiáltott utánam.

- Dehogy állok! - vigyorogtam előre menet - Nem fogok én meginogni!

- Ezt elhatározhattad volna akkor, mikor beleestünk ebbe a gödörbe - dörmögte, de azért hallottam.

Talán az ivástól kiélesedtek az érzékeim? Csak mert akkor vámpír akarok lenni.

- Nem értem miért nem fogod te is magad, és húzod meg szépen azt az üveget. Akkor a mai napra a gond megoldva, ami egyébként sohasem fog megoldódni, mert tuti hogy itt halunk meg ezen az istenverte helyen - jelentettem ki.

- Igazad van. Ad csak ide azt az üveget - nyújtotta a kezét Aron.

- Na ez a beszéd - biccentettem elismerően.

Kilép végre a komfort zónájából, így egy húzás után már át is adtam neki a vodkát, de amikor már a kezei közt tartotta, szó nélkül fogta és kiöntötte a maradékot.

- Mit csinálsz? - akadtam ki - Azt mondtam hogy igyál belőle, nem pedig hogy öntsd ki!

- Így legalább nem tudsz többet inni és az én torkomon se akarod lenyomni - mondta.

- Nagyon ügyes, de attól még fürdeni fogok - kezdtem el levetkőzni - Ebben már nem állíthatsz meg! - vigyorogtam rá, miközben levettem a felsőmet.
- Teljesen őrült vagy hogy ilyesmit művelsz! Részegen fürdés? Hát nagyon eredeti mit ne mondjak! - ütötte meg agúnyos hangnemet.
- Nem úgy rémlik hogy nem kérdeztelek - néztem rá a melltartómat levéve.
Aronnak persze megakadt a szeme az arcom alatti részen egy kicsit, majd rögtön másfelé kezdett el nézelődni.
- Öltözz vissza! - parancsolt rám.
- Nem, na! - mondtam értelmesen és belemásztam a vízbe - Úristen ez annyira nagyon jó! Olyan kellemes és langyos. Gyere próbáld ki - szállt el a haragom.
- A francba! - szitkozódott és levette a pólóját, majd azt a nadrágja követte és boxerban bemászott a vízben.
- Nem is tudtam hogy kocka hasad van - ámultam.
Kidolgozott felsőteste volt, izmos karok, váll, has, hát és a lába sem volt semmi.
- Honnan tudtad volna? Nem is ismertél - rázta a fejét felém közelítve.
- Én a helyedben mutogatnám. Azt hiszem beleszerettem a hasadba - közöltem.
- Részeg vagy - nevetett fel és megfogta a karomat.
- Mondj újat - mondtam - De legalább tettem egy felfedezést.
- Valóban? És mi az? - érdeklődött.
- Ez - álltam lábujjhegyen a vízben és adtam pontosan a szája sarkába egy puszit.
Igaz hogy részeg vagyok, de még sajnos így sincs annyi bátorságom hogy azt csináljam, amit valóban akartam. Talán majd egyszer...
Aron a cselekedetemre először meg merevedett, arcáról, semmit nem tudtam leolvasni a meglepettségen kívül, majd adott egy egyszerű puszit a... számra.
- Erre úgy sem fogsz holnap emlékezni - dörmögte leginkább magának, majd kifele kezdett el húzni a vízből.

A parton odaadta az ő pólóját, mikor látta hogy az enyém vizes lett ahogy eldobtam levételkor. Szó nélkül öltöztünk fel, de ez a csönd nem tartott sokáig ugyanis ezernyi kérdés cikázptt az agyamban.
- Ez mi volt? - kérdeztem.
- Tudtommal te kezdeményeztél - válaszolta.
- Az egy dolog - vágtam vissza - De én kiszámíthatatlan állapotban vagyok, ellentétben veled!

- Holnapra úgy se fogsz emlékezni semmire sem - mondta megint.

- Hát az nem olyan biztos! - kiáltottam - Mi van ha fogok?

- Akkor elmondom majd hogy miért tettem - válaszolta.

- Hazudsz - néztem rá.

- Honnan veszed? - érdeklődött.

- Annyira könyörtelenül kimondod mindig másoknak amit gondolsz róluk, ráadásul a szemükbe nézel. Még annak a szegény kis srácnak is, aki csak barátkozni akart veled. Most viszont a szemembe se mersz nézni. Innen tudom- fejtettem.

- Ki gondolta volna hogy így okosabb vagy  - húzta fél oldalas mosolyra a száját.

- Hülye - nevettem.

- Egyébként azért viselkedtem úgy a fiúval, mert bántotta a testvéremet - magyarázta meg.

- Amolyan bátty ösztön?

- Igen, valami olyasmi bébi.

- Annyira furán hangzik a szádból még mindig - váltottam témát.

- Mondom hogy nem ismersz eléggé!

- De hogy nem! Okos vagy, fontos a családod, egy csomó fura dolgot tudsz, elképesztően szexi tested van, plusz olyan szavakat használsz, amit nem gondoltam volna, és nincs mocskos szád - soroltam.

- Káromkodás téren legalábbis - javított ki - De ez még nem minden bébi.

- Akkor mutasd meg milyen vagy! - kértem.

- Ha holnap emlékezni fogsz rá és emlékeztetsz, akkor úgy lesz - váltott át megint a rideg stílusára.

- Majd holnap! Majd ha emlékezni fogsz! - gúnyolódtam - Leszögezem hogy biztos fogok emlékezni erre! - erősködtem.

- Az illuminált állapotban lévő emberek nyolcvan... - kezdte.

- Nem érdekel hogy az emberek hány százaléka nem emlékszik másnap - legyintettem a házba beérve - Én akkor is fogok - dőltem le az ágyra.

- Úgy legyen - bólintott - De most már pihenj le, mert egész nap itt rohangáltál és esküszöm hogy én jobban elfáradtam, mint te - feküdt hanyat, miközben jólesően nyögött egyet és pár perc múlva már el is aludt.

Vicces hogy ő hamarabb fáradt el, mint én. Egy idő után elfeküdtem a bal oldalamat, így muszáj voltam hátat fordítani Aronnak. Pár perc múlva karokat éreztem magam körül és azt hogy közelebb húznak a fiúhoz. Mosolyogva és kezdetleges fejfájással aludtam el.