05. Nap

Sziasztok itt az új rész így hét közbe hogy legyen lelkierőtök a 6 nap sulihoz:DD Már a felén túl vagyunk hála az Istennek. Egy kis lazításképpen hoztam az új részt, remélem örültök! Jó olvasást!:) És ne feledjetek kommentelni sem:)

Reggel teljesen kipihenten keltem. Már rohantam volna le anyához hogy csináljon nekem valami reggelit, de ahogy kipattantam az ágyból, eszembe jutott hogy nem is otthon vagyok.
Leültem az ágyra és éreztem ahogy könnyek kezdenek el szánkázni az arcomon.
- Lena, mi a baj? - térdelt le elém Aron, amikor bejött a szobába.
- Mikor fogunk innen kijutni? Mond meg kérlek, mert megőrülök! Én már ezt nem bírom! Hiányzik Teagen és anya is! Jesszusom anya tuti hogy teljesen sokkos állapotban van! Először apa, most meg én... - csóváltam a fejem és még jobban sírhatnékom lett.
- Semmi baj sincsen. Kijutunk innen - nézett fel rám, és a szemében ott volt az ígéret.
- Miért vagy velem ilyen kedves, mikor én állandóan csak szekáltalak eddig? - kérdeztem a tekintetét elkerülve.
Lena Benett egyszerűen fantasztikus vagy hogy most jön rád az őszinteségi roham! Elismerésem!
- Magam sem tudom... - gondolkozott el - Csak úgy érzem hogy ezt kell tennem - mondta.
- Megvédesz, mint egy testvért? - kérdeztem halvány mosollyal.
- Mi lenne ha ennél inkább valamit? - kerülte ki a kérdésemet.
- Rendben - hagytam rá - De előtte azt hiszem elmegyek fürdeni. Megteszed hogy most nem jösz utánam? - fordultam felé.
- Nem ígérek semmit bébi - vigyorodott el.
- Pedig jobban tennéd - fenyegetőztem.
- Mert akkor mi lesz ha nem? - vonta fel a szemöldökét közelebb lépve hozzám.
A francba! Most mit tudok mondani?
- Feljelentelek, ha hazaértünk - mondtam ki, ami először eszembe jutott, ami lássuk be nem túl frappáns.
- Nagyon meggyőző - biccentett elismerően.
- Jobb nem jutott eszembe - vontam  vállat, majd egy váltás ruhát és egy törölközőt megfogva elindultam a tegnapi útvonalon.
A tóhoz érve leöltöztem körülnézés nélkül - úgy se lehet itt senki - majd belevetettem magam a langyos vízbe. Pont jó volt a fülledt levegő mellé. Úsztam egy kicsit, majd vonakodva, de kimásztam. Megtörölköztem és felvettem a tiszta ruhámat. Szapora léptekkel indultam vissza a házba, mert féltem egyedül.
- Már meg is jöttél? - kérdezte Aron.
- Nem csak az alteregóm vagyok - forgattam meg szemeimet.
- Egyre gyarapodik a szókincsed - bólogatott.
- Miért jösz mindig ezzel? Majd fejlődök én magamtól. Apa is mindig ezen a véleményen volt - emlékeztem vissza egy pillanatra.
- Hiányzik?
- Igen, eléggé. Mindig is azt hittem hogy örökre mellettem lesz, az érettséginél vagy például hogy majd ő kísér el az oltárhoz - nevettem fel - Tudom gyerekes álmok.
- Nem! Ez teljesen normális - mondta - El sem tudom képzelni milyen veszteség lehet ez neked.
- Mindegy. Mással is történhetett ilyen dolog. Nem sajnáltatom emiatt magam - ráztam a fejem.
- Mert erős vagy!
- Remélem igazad van - mosolyogtam - Hé, tényleg kedves vagy hozzám - tudatusult bennem, ahogy másodszorra kimondtam.
- Ne szállj el tőle! - figyelmeztetett.
- Nem terveztem - mosolyodtam el.
- Meg amúgy se lenne jó ha megölnénk egymást - folytatta.
- Az igaz, de én élvezem hogy néha veszekedünk - vallottam be.
- Valóban izgalmas. Én is élvezem - értett egyet.
- Mi mára a terv? - kérdeztem, elővéve a telefonomat - Bassza meg! - szitkozódtam.
- Mi az? - kérdezte.
- Lemerült a rohadt telefonomon! - kiáltottam ingerülten.
- Most még egy dolgot megtudtam rólad - jelentette ki.
- Hogy? - néztem rá kedvtelenül.
- Ha ideges vagy káromkodsz.
- Minden ember szokott.
- Nem feltétlen. Én nem szoktam például.
- Eltudom képzelni milyen lehetsz. Valami ilyesmit mondhatsz tuti, hogy a rézfánfütyülőjét - vigyorodtam el gúnyosan.
- Higgy azt amit akarsz - sértődött meg.
- Jól van már nyugi, csak vicceltem! - védekeztem.
- Hát nem volt poénos.
- Rendben van Mr. Sohanemkáromkodok. A te telefonodon van még egység? - érdeklődtem.

- Nincs. Azt hittem a tieden még lesz - válaszolta.

- A francba! - túrtam bele a hajamba, azzal a szándékkal hogy mindjárt megtépem magam - Akkor még is mihez kezdünk? - kérdeztem.

- Hadd gondolkodjak - kérte.

- Rendben, mást úgy se nagyon tudunk csinálni - sóhajtottam és kimentem a konyhába.

Nekiálltam enni megint valamennyit abból az ismeretlen húsból, majd nekiálltam kutakodni.

- Mi az Isten? - vettem ki egy üveget a szekrényből.

Most komolyan egy üveg vodka van az Amazonas medencei ház egyik szekrényében?

Hát fogalmam sincsen hogyan került ide, de nem is érdekelt Annyira magam alatt voltam hogy hirtelen lekaptam a tetejét és jó hosszan meghúztam. A torkom ezután úgy égett hogy azt hittem kiköpöm a tüdőmet, de után megint meghúztam. Nem érdekelt semmi sem és elegem volt mindenből.

Már a felét megittam és úgy éreztem, mintha köd szállt volna az agyamra. Valamilyen szintem élveztem ezt a mámorító érzést. Életemben először ittam, de nagyon király érzés. Folyamatosan gondolkodtam, de mindig nevetni kezdtem a végén. Már az sem érdekel hogy itt ragadunk, legalábbis jelen pillanatban biztos nem. 

Aron...

Ááá, ő úgy sem az az ivós fajta, bár nem mintha én az lennék... csak most így jött ki. Bár Aron miben nem tökéletes? Éltanuló, okos és be kell valljam eszméletlenül jól néz ki. Nem is értem miért nem vettem még eddig észre.

Mert talán eddig egy árva lelket sem engedett közel magához.

Az mondjuk igaz - értettem egyet magammal.

De a lényeg hogy talán bejön nekem úgy, mint egy pasi...

- Lena te mit csinálsz? - kérdezte az említett személy.

- Miért minek látszik? - kérdeztem vissza akadozó nyelvvel.

- Mi van veled? - nézett rám furán.

- Vodka. Kérsz? - kínáltam meg.

- Honnan szerezted? - faggatott tovább.

- Vettem a sarki boltban. Szerinted? Itt volt valamelyik szekrénybe - csapta hátra a karomat mutatásképpen - Gondolom mások is ragadtak már itt, vagy tudták hogy jövünk - vontam vállat és húztam még egyet az  üvegből.

- Rakd le azt az üveget kérlek - nyújtotta a kezét felém.

- Dehogy rakom! - húztam magamhoz - Sőt, most én meg az üveg elmegyünk sétálni és fürdünk egyet - tápászkodtam fel.

- De hát már fürödtél ma - emlékeztetett.

- És? Többször sem árt meg - fordultam meg és kifelé vettem az irányt, mögöttem lépéseket hallva.