01. Nap

Ma van az a nap amikor megyünk az egy hónapos osztálykirándulásra. Már év eleje óta várjuk ezt az osztállyal és végre eljött. Hogy miért ennyire hosszú időre megyünk? Hazudnék, ha azt mondanám hogy azért, mert az osztály nagyon szereti egymást és roppant összetartó. Itt is, ahogy bármelyik iskolában megvannak a klikkek. Vannak az okosak, deszkások, plázabarbik, rockerek, menők stb.
Én sehova se tartozom milyen meglepő nem? Elvégre még néhány könyv is így kezdődik. Csak hogy ez nem az. A dolog amiért sehova se tartozom az azért van, mert még nem találtam meg a stílusomat, életformámat, ki hogy nevezi. Egyetlenegy lány ért meg, az pedig Teagen, a barátnőm, aki kiérdemelte négy év alatt a bizalmamat.
Leginkább azért vártam ezt kirándulást, mert Brazíliába megyünk, ahol még soha nem jártam és lássuk be, mindenki szereti az új helyeket, továbbá lazíthatok érettségi után, szülők nélkül.
- Lena Benett - olvasta fel Mr Simth, az osztályfőnököm a nevemet, a névsorban.
- Itt vagyok - motyogtam felemelve a kezem jelzés képpen.
- Nagyszerű! Már csak... ó ide fáradt. Örülök hogy megtisztel a jelenlétével minket Mr Westford - küldött a fiú felé egy gyilkos pillantást.
- Ugyan - legyintett.
Igen. Ő, Aron Westford, aki leszar mindent és mindenkit, aki állandóan csak a könyveit bújja és nem törődik senkivel se. Állítólag egyszer egy eggyel allatunk lévő fiú barátkozni akart vele és ő meg nekitámadt - nem szó szerint - és ott hagyta.
- Rendben gyerekek, akkor mindenki menjen be a terminálba. Két óra múlva indulunk - mondta az ofő.
Teagennel megfogtuk a sok cuccunkat - egy nagy bőrönd tele ruhákkal és egy nagy hátizsák kajával megtömve, anyának fontos hogy éhen ne haljak- és bent leültünk. Helyfoglalás után megkaptuk a jegyeket is, majd két kínkeserves, semmittevős óra után végre gépre szállhatunk. Komótosan szállt fel mindenki és indult el egyirányba.
- Ez annyira izgalmas - visítozott Teagen a helyünkön - Gondolj bele egy hónap Braziliában, jó idő, fürdés, furcsa kaják és ne feledkezzünk meg a helyes pasikról sem - ábrándozott.
- Ne ezeket nézd már, hanem például a kultúrájukat - szidtam le.
- Jó azt is, de 18 évesek vagyunk! Ideje pasit találni - érvelt.
Talán igaza van - gondoltam.
Egy szerelem biztos változtatna az életünkön, ez tény, de abban nincs igaza, hogy 18 évesen már kötelező egy fiú mellettünk. Szerintem az ember ráér. Nem kell semmit eröltetni.

6 óra alvás a gépen és még mindig úgy éreztem magam, mint aki ébren van egy hete, amit betudtam a levegőváltozásnak. Felkaptam a napszemüvegem és leaprikáltam magamat a repülőről.
- Rendben gyerekek. Safari féle kocsival megyünk a hotelba, ahol megszálltunk. Nem mindenkinek lesz sofőre, úgy hogy figyeljen az előtte lévő kocsira. Már eldöntöttem hogy ki kivel megy. Szóval, Adam te Ashlynnel, és velem jösz. Cassy Chassel és Sarahval. Amber, Chyrstin és Melody együtt. Akkor sofőr nélküliek Jacob vezet és aki vele megy az Daniel, Teagen és Angela. És a másik sofőr nélküli kocsiban Aron fog vezetni és az utolsó ember, aki vele megy az kizárásos alapon Lena - fejezte be.
- Nem igaz! Miért nem mehetünk együtt? - bigyesztette le az ajkát a barátnőm.
- Én se örülök neki, de majd találkozunk ha a hotel elé értünk - mosolyogtam rá, majd a cuccomat megfogva indultam el az utolsó kocsihoz. Szó nélkül dobtam hátra a cuccomat és ültem be Aron mellé.

- Remélem tudsz vezetni - néztem rá.

- Tudok - biccentett és ezzel lezártuk a beszélgetést.

Lassan mindenki beszállt a helyére és elindulhattunk. Egy fél óra múlva, az Amazonas medence szélén mentünk végig.
- Milyen szép - csodálkoztam, de a kocsi egy nagyot ugrott - Hé! Óvatosan! - néztem rá.
- Ne hogy már megmond hogy vezessek! - csattant fel.
- Van jogosítványom nekem is és ez felszólít arra, ahogy beleszóljak! - kiáltottam vissza.
- Persze gondolom apuci pénzéből mindent megoldott az ő egyetlen pici lányának - gúnyolódott és rám vigyorgott, ami nagy hiba volt.
Ahogy nem figyelt az útra elvesztette az egyensúlyt és az autó jobbra farolva leesett az Amazonas medencébe velünk együtt.