Sziasztok! Több, mint egy hónapot késtem, amit nagyon sajnálok! Ígérem most hogy nyár van rendszeresen hozom majd a részeket! Remélem tetszeni fog ez a rész. Jó olvasást! ;)
Amikor úgy gondoltam hogy ennél rosszabb már nem lehet, mégis megtörtént. Nem elég hogy Aron itt van és a tegnapi nap folyamán ő is meggyőződött arról, hogy még mindig nem közömbös számomra - mellesleg nem hiszem, hogy valaha is az lesz - de még ezek is.
Reggel minden a legnagyobb rendben volt a körülményekhez képest, amikor a szobalányaim szóltak, hogy le kell mennem üdvözölni egy vendéget. Felvettem egy aránylag tűrhető kosztümöt, majd lementem a hallba. Na és ki volt ott?
- Eleonora hagy mutassam be neked Ameliát, Aron jegyesét - üdvözölt nagyi.
Amint a lányra emeltem a tekintettem, sajnos rá kellett jönnöm, hogy sokkal szebb nálam. Aranyszőke haja loknikban hullott a vállára. Sötét lila ruhája passzolt a fehér bőréhez és kék szeméhez. Az önbizalmam egyenlő lett a nullával.
- Hercegnő - hajolt meg.
- Hercegnő - tettem én is hasonlóképpen.
- Jó reggelt mindenkinek - jött le Aron a lépcsőn, de félúton megállt - Amelia?
- Szia - indult el a fiú irányába - Nagyon hiányoztál! Muszáj voltam eljönni hogy lássalak és a nagyapád miatt is aggódtam - ölelte át a döbbent fiút - Nem örülsz nekem? - szomorodott el.
- Persze, örülök neked, csak váratlanul ért ez a hirtelen látogatás - nyugtatta meg a lányt és csókot lehelt az ajkára.
Azzal a szájjal, amivel tegnap még én kaptam ugyan ezt, csak sokkal szenvedélyesebben. Úgy éreztem bármelyik percben elsírhatom magamat, így erőt véve magamon távozni készültem. Kifele menet tekintetem találkozott Aronéval. Szemei bűntudatról tanuskodtak, amint meglátta könnytől ázott arcomat.
De én pontosan erről beszéltem. Neki itt van Amelia, akit el kell vennie, szóval nekem ne adjon hiú reményeket! Lehet kevésbé fájna, ha a tegnap csók nem történt volna meg...
Amint kiértem az emberek látóteréből, hangos zokogásba kezdtem és az egyik vendégszoba felé vettem az irányt. Gondolkodás nélkül benyitottam az egyikbe és levetettem magam a szemben lévő székre.
- Minden rendben van? - hallottam meg egy ismerős hangot magam mellett, mire ijedtemben felugrottam.
- Sajnálom, nem figyeltem - mentegőztem - Már megyek is.
- Ülj vissza Eleonora nyugodtan - mondta Harold király.
- Szólítson Lenának - motyogtam a szemeimet törölve.
- És Aron is így szólít? - tett fel egy váratlan kérdést.
- Aronnak van most fontosabb dolga, mint én - suttogtam.
- Megérkezett Amelia? - kérdezte.
- Valahogy úgy... Szép pár lesznek - folyt le egy könnycsepp, mire gyorsan letöröltem - De nem érdekel! Nekem is vannak dolgaim! - bizonygattam leginkább magamnak.
- Lena - kezdte kedvesen - Amelia és Aron frigye, érdekházasságnak indult, de amikor osztálykiránduláson eltüntetek a dzsungelben valami megváltozott. Ezt az egész házasságot úgy fogta fel, mintha az egyik barátjával lennének összezárva majd életük végéig, de amikor előkerültetek, látszott rajta az hogy erős szálak fűzik hozzád, és amikor kiabáltál vele, tudta hogy igazad van és teljesen összetört. Úgy gondolom a legjobb döntés volt az, hogy elengedtem egy átlagos iskolába. Lena, Aronon látszik hogy mit érez irántad, megmondtam neki, hogy felbonthatja a jegyességet, de van egy kis bökkenő - mesélte.
- Micsoda? - kerekedtek el a szemeim.
- Amelia beleszeretett Aronba. És az unokám nem akarja megbántani.
- Igaza van helyette engem bánt, szórakozik velem - lettem ideges.
- Igen, ez viszont nem szép dolog tőle.
- Köszönöm hogy meghallgatott. Egyebként jobban van már? - érdeklődtem.
- Hát még nem nagyon szeretnék kiszállni az ágyból, mert lehet komolyabb bajom lenne.
- Megértem. Sajnálom, de mennem kell. Később még szerintem benézek. Viszlát felség - integettem.
A folyosón alig tudtam menni valamennyit, mert beleütköztem Aronba.
- Lena itt kereslek már mióta! Hol voltál? - kérdezte.
- Megnéztem hogy hogy van a nagyapád és beszélgettünk.
- Miről?
- Hogy elhagyhatnád Ameliát, de nem akarod a összetörni pici 17 éves lelkét, mert te nem vagy belé szerelmes, ellentétbe vele.
- Értsd meg kérlek...
- Nem! Te értsd meg azt Aron, hogy velem te nem fogsz szórakozni! - jelentettem ki, majd ott hagytam.
A délelőttömet pihenéssel folytottam - végre TV-zhettem egy kicsit - aztán mama megjelent a szobámban.
- Lena szedd össze magad, mert fontos dolgot akarok veled közölni.
- Mi lenne az? - vontam fel a szemöldökömet előre félve a mondandójától.
- Te vagy a trón várományosa, ezért férjhez kell menned. Sajnálom Lena, de a tanács megszavazta és ebbe sehogy sem tudtam beleszólni - kért bocsánatot.
- Mi az hogy nem tudsz beleszólni? Te vagy a királynő! - háborodtam fel.
- Eleonora a törvény, az törvény. Ezt még én sem tudom megváltoztatni.
- Komolyan, mint egy elcseszett Neveletlen hercegnő film - forgattam a szemeimet.
- Vigyázz a szádra! Egy hercegnő nem beszél így!
- De, ha éppen mérhetetlenül dühös! Mennyi időm van? - kérdeztem.
- Nyár végén tartjuk a koronázást és azelőtt férjhez kell menned - magyarázta.
- Vagyis?
- Két hónap szűkösen - mondta ki.
- Nem gond ha most - fogtam meg egy vázát - Ezt kiviszem és összetöröm? Utána pedig kiszellőztetem a fejem.
- Lena tudod, hogy ez nem kötelező - sóhajtott.
- És? Nem fogok meghátrálni soha sem szoktam! - húztam ki magam - Csak vannak dolgok, amik nem tetszenek - ezzel kisétáltam a szobàból egyenesen a kertbe.
A palotában páran megbámultak, hogy miért hurcolászok magammal egy vázát, de ez most cseppet sem érdekelt. A kertbe kiérve kicsit odébb mentem és kerestem egy szép, sértetlen falat.
- Hogy az a jó Isten... hogy gondolják? Mi vagyok én? Robot? Azt gondolják nekem nincsenek érzéseim? - motyogtam magamnak mérgemben - De igen is vannak mégha nem is megfelelőek! - ordítottam és teljes erőmből hozzávágtam a vázát annak a falnak.
- Lena, te vagy az?- kérdezte az a személy, akit kerülnöm kellene.
- Nem , az eltitkolt ikertestvér vagyok, Sylvia Benett. Szerinted? - kiáltottam dühösen - Ki a franc lennék?
- Jól van, nyugodj meg.
- Nem tudok - hajoltam le és kezdtem felszedegetni a darabokat.
- Mi történt? - kérdezte higgadtan és segített nekem.
- Ó, tudod férjhez kell mennem, mert, mint nő rohadtul nem ülhetek a trónon egyedül! - dühöngtem.
- Kihez mész férjhez? - kérdezte gyorsan.
- Na látod, ez egy igazán jó kérdés. Fogalmam sincs, de neked nem mindegy? Ott van neked Amelia! Mikor is van az esküvő? - kiváncsiskodtam.
- A nyár végén lenne, de... - kezdte, de én közbe vágtam.
- Nagyszerű! Akkor csapunk egy dupla esküvőt, na? Mindenki imádná! - mondtam gúnyosan, majd éreztem hogy valami megvágott - Francba! Elvágtam a kezem - tettem a számhoz a sérült helyet.
- Mutasd - kérte, mire odanyújtottam - Nem mély, elmúlik. Itt egy kendő tekerd bele - adta oda.
- Majmok okozta sebeid begyógyultak? - kérdeztem, miközben betekertem a tenyerem.
- Mintha nem is történt volna meg - mosolyodott el,visszaemlékezve a dologra, majd hirtelen elkomolyodott - Nem akarom hogy férjhez menj egy idegenhez - suttogja.
- Én se, de nem hagyom cserben nagyit - jelentettem ki - Aron jobb lesz, ha mindketten a saját esküvőnkkel foglalkozunk - hajtottam le a fejemet.
- De én nem akarok Ameliaval összeházasodni - ismerte be.
- Akkor tegyél ellene - mondtam.
- Azon vagyok - nyúlt az állam alá, ezzel felemelve a fejemet és a szemembe nézett - Rendbe teszek mindent - ígérte, majd közelebb hajolt.
Ajkaink már majd nem összeértek, csak pár miliméter hiányzott.
- Lena! - hallottam meg a legjobb barátnőm hangját, mire azonnal elhúzódtam Arontól.
- Ha rendbe akarod tenni, akkor láss hozzá, mert a két hónap gyorsan elfogy - közöltem, majd együtt megvártuk még Teagen odaér hozzánk.
