Hosszú kihagyás után itt vagyok. Igyekszem gyakran részeket hozni, de a tanulás engem is kikészít. Jó olvasást!:)
Elgémberedett végtagokkal keltem ki az ágyból és vettem észre, hogy mellettem lévő hely üres. Normális esetben ez természetes lenne, de nem otthon vagyok.
A szívem összezsugorodott. Honvágyam volt. Mi lesz ha nem jutunk ki innen soha sem? Meg kell tanulnunk így élni, mint az ősemberek?
Gondolj bele. Itt ragadsz Aronnal egy idő után talán kijösztök egymással. Majd mivel faji elv, gyereket szülsz neki és az utódaitokat is erre a sorsra juttatjátok.
Ezt a képsort senkinek sem kivánom, de már megint magammal beszélgetek. Talán skizofrén vagyok. Megkérdem később Aront hogy mik erre a tünetek, úgy is gondolom nagyon vágja az ilyesmit is.
- Mondjuk mit nem? - kérdeztem magamtól.
- Mi, mit nem? - jött be a fiú a szobába.
- A frászt hoztad rám - szorítottam a szívemre a jobb kezemet.
- Még mindig nem válaszoltál - mondta.
- Azon gondolkodtam hogy skizofrén vagyok e - ismertem be, mire jó ízűen felnevtetett - Ez nem vicces! - háborodtam fel.
- Nem vagy skizofrén - váltott át mosolygásba.
- Honnan veszed? - kérdeztem.
- Mert a másik fél olyankor az alternatívája az eredeti személyiségnek és tudatlanul váltakozik. Az hogy te magadban beszélsz nem az - rázta a fejét.
- Honnan veszed ezt? - kaptam rá a tekintetem.
- Nagyon nem csinálhatsz mást, ha elgondolkodtató fejjel bámulod a falat - mondta - Ha magadban beszélsz, akkor magányos vagy.
- Hát rajtad kívűl nincs olyan, akivel beszélni tudnék, szóval nem csodálom - rántottam vállat.
- Már megbocsáss, de...
- A felét nem értem a mondandódnak, jó hogy magamnak dumálok, mint egy idióta. Nincs olyan hétköznapi téma, amit nem veséznél ki szaknyelven. Néha kicsit unalmas - világosítottam fel.
- Fogalmad sincsen milyen vagyok, szóval álljál le - nézett rám.
Na jó lehet nem is én vagyok skizofrén hanem ő?
Eléggé meglepődtem az utolsó mondata hanglejtésén.
- Ha esetleg megmutatnád, akkor...
- Egyszer talán - gondolkozott el - De ahoz megkell bíznom benned.
- Nem bízol bennem? Szépen vagyunk. Akkor hogy a francba akarsz kijutni innen? - mutogattam hevesen, miközben magyaráztam.
- Majd megtalálom rá a megoldást - vont vállat.
- De okosnak hiszi magát valaki - mondtam gúnyosan.
- Csak optimista vagyok - nézett a szemembe.
Kár volt. Eddig észre sem vettem hogy a fiúnak tengerkék színű szeme van. Pedig csak úgy csillog a fekete hajával együtt, és a maga 185 centijével.
- Én inkább realista vagyok, mert... mert kitudja kimászunk e innen valaha is - dadogtam.
- Jól vagy? - vonta fel a szemöldökét, amitől méginkább azt gondoltam hogy nem.
- Csak a fejem fáj egy kicsit - improvizáltam.
Igen, a fejem megfájdult a sok hülyeségtől. Kezdek teljesen megzakkani.
- Van itt fájdalomcsillapító a dobozban. Vedd be és dőlj még le egy kicsit - szólt kedvesen, mire még inkább megszédültem és dőltem volna el, de elkapott.
- Tényleg csak a fejed fáj? - kérdezte.
- Persze, meg szédülök - nyugtattam meg - Úgy tűnik az agyam nem fog fel néhány információt - motyogtam, majd betakaróztam és visszaaludtam.
Amikor ma már másodszorra keltem fel a hasam jelezte teljesen üres és ideje valamit beletenni. Lassan keltem fel és vettem észre hogy a fejfájásom elmúlt.
- Örülök hogy felébredtél. Hoztam neked enni - nyujtott át egy hegyes fadarabon átszúrt állatrészt, ami meg volt sülve.
- Nem akarom tudni mi ez, szóval nem mond el kérlek, mert éhes vagyok - haraptam bele.
- Oké, szóval ez az állat három napig elég lesz nekünk. Továbbá azt gondoltam hogy maradjunk itt, pihenjünk és majd valamelyik nap keresünk térerőt hátha - vázolta fel a dolgokat.
- Fölösleges vitatkoznom úgy is ez lenne. De hallod hogy jutottál ilyen kajához? - kivácsiskodtam.
- Csapdát állítottam és az állat szépen belesétált, majd tüzet raktam és végül megsütöttem - mondta egyszerűen.
- Ki vagy te Tarzan? - néztem rá kérdőn, mire gödröcskésen elmosolyodott.
Istenem...
- Én azt hiszem szívok egy kis friss levegőt - tápászkodtam fel zavartan.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Hogyne - bólintottam.
- Nem! Kibaszottúl semmi sincs rendben! - kiábaltam, mikor már tisztes távolságban voltam ahoz, hogy ne hallja - Még is mi a francért gondolok ilyeneket? Tisztára hülye vagyok!
Nem ismered be magadnak sem.
Ugyan mit? Semmit! Na ezt megbeszéltem magammal.
Annyira elmerengtem hogy csak utána vettem észre hogy valami vizesbe léptem bele. Vagyis inkább egy tóba. Nagyon megörültem neki, hiszen két napja nem fürödtem.
Gyorsan kapkodtam le magamról a ruhát és mentem bele minnél hamarabb. Éreztem ahogy a kosz lejön rólam és megszabadít mindentől. Ezek után csak élveztem. Úgy döntöttem úszok egy kicsit. Találtam egy vízesést és beálltam a közepére, majd a hajamat is vizessé tettem.
Amikor kinyitottam a szememet, észrevettem hogy nem vagyok egyedül.
- Aron mit keresel itt? - sikítottam és vállig belebújtam a kékségbe, hogy ne lásson.
- Te mit keresel itt? - lepődött meg - Azt mondtad sétálni mész.
- De megtaláltam a tavat és fürdeni akartam, mert büdös voltam. Ha nagyon akarod tudni - világosítottam fel.
- Szintúgy - bólintott.
Alaposan végig néztem rajta. Kissé szálkás felsőteste volt, néhány kockával, valamint a V vonala kikandikált a vízből. Úristen ez gyúr vagy mi?
Az arcomat elöntötte a forróság és zavartan lesütöttem a szememet.
- Megfordulnál még kimegyek? - kértem.
- Persze - nézett rám - Megyek majd utánad - fordult el - Úgyis nem sokára vihar lesz - mondta mikor már a polómat akartam felvenni.
- Hogymi? - kérdeztem vissza félve.
- Vihar lesz - ismételte meg, miközben megfordult.
Nem igazán zavartatta magát alaposan végig nézett rajtam, majd mintha elismerően biccentett volna egy aprót.
- Öhm... Félsz tőle? - tért észhez.
- Valahogy úgy - bújtam bele a polómba - Szóval inkább elindulok nehogy elkapjon. Bent találkozunk - intettem majd megszaporáztam a lépteimet.
Érdekes estém lesz az biztos.
